Salgótarján története (Salgótarján, 1972)

SALGÓTARJÁN TÖRTÉNETE A FEUDALIZMUS KORÁBAN: 896-1848 (DR. BELITZKY JÁNOS)

Ha tekintetbe vesszük, hogy ugyanekkor Salgótarjánban egy külső és egy belső jobbágytelek összesen 24 mérő befogadó képességű földet és 6 szekér szénát termő rétet tett ki, kiderül, hogy az irtásföldek létrehozói közül többen igen tetemes mértékben megnövelték megművelhető földterületüket.

81 - Ahány összeírás van, annyiféle azonban az irtások nagyságát feltüntető számadatok sora. így például az 1726. december 15-én, tehát egy évvel az uradalmi felmérés előtt készült ugyancsak uradalmi összeírás szerint a faluban 480 mérőt kitevő jobbágyföld mellett összesen csak 161 mérőt kitevő irtásföld szerepel, amiből egy 5 mérős egy zselléré, Bolla Gergelyé, ami a fele az 1727. évi irtásfelmérésben szereplő adatnak. Viszont - amikor 1726-bant 120 szekér szénatermést tüntettek fel a jobbágyréteken - 32 szekér irtásföldön termelt szénát mutattak ki a 19 és % szekér 1727. évivel szemben. - Ugyanakkor az 1727-ben szereplő Dancsy András, ifj. Filep István, és Vincze András nem fordulnak elő az 1726. évi összeírásban és az akkor irtványföld-birtokos Dancsy István, Dancsy Márton és Bolla Gergely nem szerepelnek az 1727. évi irtványjegyzékben.

105 Az irtványföldek bizonytalanságával kapcsolatban több probléma merül fel. Az egyik, hogy változó mennyiségük az újrabokrosodás vagy az erodálás miatti művelésükkel való felhagyás eredménye lehet, a másik az, hogy ha mód volt rá, az összeíró előtt elhallgatták, letagadták. - így például 1771-ben az urbárium elkészítésével foglalkozó biztosok szerint a jobbágyok az irtványok után, régi szokás szerint, hetedet fizetnek a földesúrnak, de azok nagysága csak „matematikai felmérés útján volna megállapítható"

106 Volt az irtásföldek sorában egy olyan területrész is, a Papberek, amely a plébániához tartozott és így nem voltak kötelesek annak terméséről az uradalomnak elszámolni. - Itt is volt 1727-ben 9 jobbágynak, ugyanannyi tagban, összesen 31 % mérős szántója - adatai benne vannak a közölt összesítésben - itt azonban nem ezek, hanem a szilváskertek voltak a fontosak. Ekkor ugyanis még nagy a keletje hazánkban az aszalt szilvának és így a vele való foglalkozás elég hasznot is hajtott.

137 - Az 1727-ben feltüntetettek közül 11 személynek volt itt szilváskertje - közülük kettőnek 2, egynek 3 is, - amelyek értékét összesen 27 forint 55 dénárra becsülték, tehát többre, mint az irtványokon termett szénáét.

81 Az erdőirtással kapcsolatban merül fel az a kérdés, hogy mi történt a kivágott faanyaggal? - Erre nézve nem kapunk választ az összeírásokból. - Lehetséges, hogy maguk a lakosok - nemcsak tüzelésre és építkezésre használva fel azt - zsindelyt és épületfát is készítettek belőle, amit azután eladtak. - Erre következtethetünk abból, hogy a pásztói apátság 1715-ben Salgótarjánban szerezte be zsindely- és deszkaszükségletét.

138 - Lehetséges azonban, hogy ezeket az uradalom termeltette és készíttette. Meglepő, hogy míg az uradalom többi falvaiban és a környező községekben csaknem minden összeírásban szerepelnek méhkasok, addig Salgótarjánban csak a legritkább esetben.

139 Az állatállomány és az irtások területének gyarapodása, ami számos tényezőtől függött, nagymértékben hozzájárult a parasztság rétegeződéséhez, egyesek meggazdagodá-