Salgótarján története (Salgótarján, 1972)

SALGÓTARJÁN TÖRTÉNETE A FEUDALIZMUS KORÁBAN: 896-1848 (DR. BELITZKY JÁNOS)

ló ökör vonóállat összesen tehén sertés juh 1726: 13 1778: 12 1781: 17 1828: 35 1831: 61 1836: 67 1837: 59 1838: 68 1839: 71 1840: 80 1842: 47 1843: 67 1844: 68 1848: 55 56 38 30 24 26 50 54 46 46 42 30 42 26 18 69 50 51 59 87 117 113 114 117 122 77 109 94 73 34 21 15 4 8 6 6 5 8 7 4 3 3 6 184 27 43 12 32 25 17 21 28 24 12 6 6 II 42 35 73 157 92 133 131 120 106 138 124 36 Ezek az adatok - mivel a megművelhető jobbágyföldterület nagysága legfeljebb irtások útján emelkedett némileg, a jobbágycsaládok száma azonban nőtt - azt igazolják, hogy komoly fejlődésről a vonóerőnél sem beszélhetünk, a tehenek és a sertések számának alakulásánál pedig rendkívüli mértékű visszaeséssel állunk szemben. A termőföld területének irtások révén való növelése már az újratelepüléskor elkezdődött. A XVIII. század első negyedében már kialakult, hogy egy salgótarjáni jobbágytelekhez 24 pozsonyi mérős úrbéri föld tartozott. Ugyanakkor az uradalomhoz tartozó Karancsalján 21, Mátraszőlősön pedig csak 12, mivel ott szőlők is voltak.

133 - Ez azt jelenti, hogy Salgótarjánban egy jobbágy telekhez tartozó földek 24 mérő gabona elvetésére voltak alkalmasak. - Csakhogy sohasem vetették be csak gabonával a telekhez járó összes szántóföldeket, mivel - már az 1698. évi összeírás szerint is - háromnyomásosan gazdálkodtak, és ezért évente csak 16 mérő kenyérgabonamag elvetésével számolhatunk, ami - négyszeres hozamnál - 64 mérő termést jelentett. Egy pozsonyi mérő, mint űrmérték, általában 53,30 liter, néha 62,53 liter volt, ami gabonában átlag 35-36, illetve 42-43 kg-nak felelt meg. Ezen az alapon egy salgótarjáni jobbágytelekhez tartozó föld 1

/

3 tavaszi, 1

/

z őszi vetés, x

/

3 ugar - évi gabonahozamát átlag 64 mérőre, vagyis 3400, illetve 4000 literre tehetjük. Ebből a termésből lejött a kilenced és a tized fejében annak 20 %-a, azaz 13 mérő, vagyis leszámítva a következő évi 16 mérő vetőmagot is, maradt a jobbágynak fogyasztásra mintegy 35 mérő termése, amiből még lejött a cséplési és őröltetési bér, illetve vám, úgyhogy ha a meglehetős szemveszteséget is figyelembe vesszük, 30-32 mérő (1600-1700, illetve 1800-2000 liter) szemnél többel nemigen gazdálkodhatott. Ezt igazolja az 1752. évi uradalmi terméskimutatás is. Eszerint az uradalom jobbágyai a rostázás körükben való elterjedésének eredményeként, tiszta búzát és rozsot csak Salgótarjánban termeltek. Kilenced, tized és az irtásos földek után járó heted fejében, beadtak a salgótarjáni jobbágyok az uradalmi magtárba ebben az évben az általuk termelt gabonaneműekből, pozsonyi mérőkben számítva és az átszámítva:

134