Salgótarján története (Salgótarján, 1972)

A KÖZELMÚLT ÉS A JELEN

terület felhasználását strandfürdő létesítésére, második változatnak a regionális vízellátási rendszer közelségére való tekintettel a Baglyas-Kővár környékét javasolta erre a célra. Az acélgyári kultúrház mögötti teniszpályát és a Forgács-telepi sportpályát a terv szerint a jövőben is fenn kell tartani. A zöldterületekkel együtt tárgyalja a terv a temetőket is. A jelenlegi központi temetőt a rendezési terv változatianul hagyja. A Vöröshadsereg úti izraelita temetőt azonban a megyei kórház és a kialakult lakótelep közelsége miatt tilalom alá helyezi. Az általános terv írásos indokolásában külön foglalkozik azzal a közismert ténnyel, hogy a szűk völgyben nincs meg a kellő levegőcsere, ezért még a városközponti területek is meglehetősen szennyezettek füsttel, gázzal. Lényeges javulást eredményezne ezen a téren a városi utcák, terek fokozottabb fásítása. Fasoros utcákkal lehetne biztosítani az összeköttetést a város belső építési területei és az előbb említett parkerdők között. Ezzel el lehetne érni, hogy az építészeti szempontból igen jelentős városátépítés és az erőteljes fásítás, valamint parkosítás következtében Salgótarján parkvárossá alakuljon. A város nem rendelkezik időszakos vásárok tartására alkalmas területtel. Ugyanígy problémát jelent a kocsipiac elhelyezése is. A terv megoldásként a Kővár utca nyugati végénél évtizedekkel ezelőtt létrehozott salakdomb felszámolásával nyert területet jelöli meg erre a célra, azzal indokolva, hogy a közlekedési kapcsolatokat tekintve ez a terület lenne alkalmas időszakos vásárok rendezésére, nép szórakoztató létesítmények elhelyezésére és egyben a kocsipiac kialakítására is. A terv a belterületet körülvevő erdő- illetve mezőgazdasági terület felhasználásával kapcsolatban a Pécskő puszta, a Sziget puszta környékén mintegy 360 hold terület gyümölcsösítését, kertszövetkezetek, hétvégi pihenőházas telkek kialakítását javasolja. Ezenkívül fontosnak tartja a várost körülvevő legelőterületek egy-részének fásítását. A városi tanács kertészetét a terv a Paptag dűlőben tartja fenn, a meglévő területek bővítésével. Közműellátás. Az 1958-ban Salgótarjánban megtartott országos vízügyi ankét tárgyalásainak eredményeként nyilvánvalóvá vált, hogy Salgótarján vízellátását csak úgynevezett regionális vízmű megépítésével lehet megoldani. Az 1960-as terv még bizonytalanságot árul el, mivel a tervkészítés időpontjában az Ipoly folyó Ludányhalászit szegélyező kavicsteraszának még csak a feltárási munkái folytak. Az addig elvégzett vizsgálatok alapján nyilvánvalóvá vált, hogy ez a vízbeszerzési mód a távlatban szükséges napi 10 ezer m

3 vízmennyiséget nem biztosítja, a nyerhető vizet csak költséges tisztítóberendezéseken keresztül lehet betáplálni. Hosszú távú megoldást egy több millió m

3 vizet befogadó tároló létesítése adhatna. A terv feltételezi, hogy az egész város fejlesztését, ipari, lakótelepi és közintézményi beruházásokat egyaránt alapvetően érintő vízbeszerzési gondok megoldhatók oly módon, hogy a távvezeték Mihálygerge-Karancskeszi irányából a Karancs utcán jönne be a városba és kapcsolódna a városi vezetékrendszerbe. Amint a megfelelő mennyiségű víz rendelkezésre áll, előáll a feltétele annak, hogy a jelenleg különböző kezelésben lévő (bányai, acélgyári, üveggyári, városi) vízellátási rendszereket közös kezelésben egyesítsék és ezzel is a gazdaságosabb vízfelhasználást biztosítsák.