Salgótarján története (Salgótarján, 1972)
A KÖZELMÚLT ÉS A JELEN
országban 15 év alatt - tehát éppen a rendezési terv távlatán belül - egymillió lakást kell építeni. Az Építésügyi Minisztérium városokra bontva tájékoztató irányszámokat is adott a távlati lakásépítés általa elképzelt nagyságára nézve. Eszerint Salgótarjánban 15 év alatt kb 3500-4000 állami erőből létesítendő lakás és kb. 600 állami segítséggel épülő családi ház elhelyezésére kellett területet biztosítani. Az iparfejlesztés és a lakásépítés ütemére vonatkozó előbbi megállapítások, valamint a Városi Tanács V. B. észrevételei alapján - figyelembe véve az időközben bekövetkezett egyéb változásokat - kidolgozták az általános városrendezési tervnek - a végrehajtó bizottság véleménye szerint végső, jóváhagyásra alkalmas változatát. A városrendezési terv készítéséhez olyan programadatokra van szükség, amelyekkel az egész népgazdaság, vagy legalábbis egyes országrészek fejlesztésére készített regionális tervek rendelkeznek. 1960-ban már folyamatban volt az egyes országrészeket magában foglaló regionális tervek készítése, azonban azokat még felsőbb szinten nem hagyták jóvá. Ezért az 1960-ban elkészített városi tervet egyszerűsített városrendezési tervnek lehet nevezni, amelyet az akkor hatályban lévő 36/1955. sz. városrendezési törvény szerint a városi tanácsülés hagy jóvá. Annak ellenére, hogy egyszerűsített városrendezési tervről volt szó, a tervezők a nagyobb alaposságot és részletezőbb kimunkálást igénylő általános tervezési módszerek szerint jártak el. Az volt ugyanis a meggyőződésük, hogy bár a regionális tervek még nem készültek el, már ismertek azok a városfejlesztési tényezők, amelyek Salgótarján jövőjét 15 éven belül befolyásolhatják. így a kötelezőnél nagyobb gondot fordítottak a közintézmény-ellátás megtervezésére, a lakókörzetek (szomszédsági egységek) kialakítására, a távlati lélekszám meghatározására stb. Az előterjesztett rendezési terv nem pénzügyi, nem beruházási terv volt, hanem keretterv, amely a várható, de az előterjesztés idején még anyagilag nem biztosított beruházások helyét volt hivatva meghatározni, hogy a növekvő életigények kielégítése érdekében irányt tudjon mutatni a kisebb távlatú (1-5 éves) pénzügyi, beruházási tervek készítéséhez. A városi tanács 1960. július 29-én tartott rendes ülésén tárgyalta a beterjesztett tervet és azt 8/1960. T. számú határozatával jóvá is hagyta. Szükségesnek tartotta azonban kitűzni ehhez feladatként, hogy az egyszerűsített általános városrendezési terv irányelveinek megfelelően a vb gondoskodjék a helyi építési előírásokat magában foglaló tanácsrendelet-tervezet elkészítéséről; hogy a vb készíttesse el a tömegközlekedtetés biztosítása érdekében szükséges részletes tanulmánytervet, amely terjedjen ki a vasúti, közúti közlekedés részletes problémáira; előírta továbbá, hogy a vb készíttesse el a városrendezési terv irányelveinek megfelelően a villamosenergia-ellátás távlati fejlesztési tervét, amely foglalja magában az ipari, háztartási és közvilágítási villamosenergia-fejlesztési igények módozatait, és végül megállapította a tanácsülés, hogy a város általános rendezési tervének készítését sok vonatkozásban befolyásolja Zagyvapálfalva önálló államigazgatási egységként való kezelése. Ezért utasította a vb-t, kezdeményezze a megyei tanács Végrehajtó Bizottságánál Salgótarján
