Salgótarján története (Salgótarján, 1972)

A KÖZELMÚLT ÉS A JELEN

- a laktanyából kialakított új gyermekosztállyal - a kórház ágyszáma 468-ra nőtt. A fluktuáció ellenére lassan stabilizálódott a kórház törzsgárdája. Az impozáns, korszerűen felszerelt új kórház avatóünnepségére 1967. április 29-én került sor, s a gyógyítás ebben az épületben valójában 1967. június végén kezdődött meg. A kórház ágyszáma 634, tizenegy klinikai osztályán több mint hatszázan dolgoznak. Az újonnan szervezett osztályokra új, kvalifikált szakemberek érkeztek. A kórház ellátási területéhez több mint 120 ezer lakos tartozik, mert egyes osztályai és részlegei az egész megye területéről, sőt más megyékből is vesznek fel betegeket, akiknek gyógykezelése speciális követelmények miatt csak itt oldható meg. E kórházban évente több mint 20 ezer beteget ápolnak. A Nógrád megyei Tanács Kórháza - az 1870-ben létesített bányatársulati kórház 100 éves jubileuma tiszteletére - 1970 júliusában tudományos ülésszakot és nagyszabású ünnepségsorozatot rendezett. A centenárium során került sor a kórház névadó ünnepségére is, amelyen az intézményt Madzsar Józsefről, a Tanácsköztársaság közegészségügyének irányítójáról nevezték el. A betegellátás másik alapvető bázisa a körzeti orvosi hálózat. Az 1949. október elsején megindult országos társadalombiztosítási körzeti kezelőorvosi hálózatot mindössze három OTI orvos és bányaorvos jelentette.

52 A rendelőintézeti egység 1952-ben jött létre és szükségmegoldásként a volt OTI korszerűtlen, zsúfolt épületébe települt. 1955-ben kilenc orvosi körzet volt a városban, az egy körzetben lakók száma 3 500-4000 - tehát jóval az országos átlag felett - volt. 1958-ra a körzetek száma tízre emelkedett, ennek megfelelően az átlagos lakosságszám 2 530-ra csökkent, de a hatvanas évek elején - a lakosság számának gyors ütemű növekedésével-ismét 3 000 felül volt az egy körzetre jutó lakosok száma. 1966-tól nem emelkedett a körzetek száma - tehát maradt 12 de csökkent a körzeti lakosságszám 2642-re. Az 1966-1970 közötti időszakban megnövekedett az egy betegre eső percátlag: 3,6-4 percről 4,6 percre. Jelentős eredmény, hogy 1970-re háromra növekedett a gyermekkörzeti rendelők száma. Mind az ötvenes, mind a hatvanas évek során három-három bölcsőde épült a városban. 1970-ben a bölcsődei férőhelyek száma 174 volt. Jól kiépült a tanácsadói és védőnői hálózat. Az egészségügy tárgyi és személyi ellátottsága, a megelőző, gyógyító tevékenység színvonala különösen 1966 óta javult sokat, hiszen a kórház mellett több más intézmény is (Közegészségügyi és Járványügyi Állomás, Ideggondozó Intézet, Detoxikáló Intézet, Bőr- és Nemibeteg Gondozó Intézet, gyógyszertár) új, korszerű épületbe költözött. Az utóbbi tíz évben megduplázódott az orvosok száma: 1970-ben 165 orvos dolgozott a városban. A szociális ellátottság szintje is sokat javult. A Városi Tanács társadalmi összefogással létrehozta az öregek napközi otthonát, ahol biztosítják az idős emberek gondozását, étkeztetését. A város dinamikus fejlődésével együtt javult az egészségügyi politika. Pozitív tendenciájú a kórházi és a körzeti orvosok munkakapcsolata, együttműködése. Az orvosok köz-