Salgótarján története (Salgótarján, 1972)

SALGÓTARJÁN TÖRTÉNETE A FEUDALIZMUS KORÁBAN: 896-1848 (DR. BELITZKY JÁNOS)

300 Ft kárt szenvedtek. - Arról is panaszkodtak a tarjániak, hogy azelőtt szekereket sohasem követeltek rajtuk a törökök, most pedig már a hatvani bégnek azt is kell adniuk és mivel a közelmúltban a szekeres ember megszökött, 20 Ft bírságot kellett fizetniük. - Általában pedig panaszkodtak, hogy míg Szinán basa idejében még csak hétszeresen adóztak, most már - valószínűleg a XVI. századi első kivetéshez viszonyítva - tízszeres adózásra kényszerítik őket.

53 1632-ben Salgótarján lakosai - Pata lakosaival együtt - arról panaszkodtak, hogy immár kénytelenek a községből megszökni, mert az adót nem bírják fizetni, mivel náluk a törökök minden házra vetettek ki harácsot, míg a többi községekben csak minden ötödikre.

54 - Azt, hogy ez az adat - a szórt szigetszerű szpáhibirtoklás következtében valóban Salgótarjánra vonatkozik, igazolja azt az egri diván (törvényszék) egyik, az 1670-es évek derekán kelt ítéletlevele, amely szerint (Jász-) Berény, (GyöngyÖs-)Pata, Salgótarján, (Jász-) Árokszállás és Keresztesfalva (Mezőkeresztes) valamiképp egy birtoktest voltak a számukra. - „Kitudatott - írja a levél - hogy Berény városa 70-80 házból áll, adója pedig csupán 5 harács. Ezért... hogyha Berény városának adója csak 5 harácsra rúg, Patáról is szinte annyi levétessék és Berény terhére írassék. Más 5 ház adójával alkalmas lovas-falvak terheltessenek: két ház után egy harács. - Salgó-Tarjánról is két harács Árokszállásra, más kettő Keresztesújfalura írandó, mely különben is kétlófarkú basának a hűbére". - A pataiak azonban nem elégedtek meg az egri diván döntésével, hanem egyenesen a nagyvezérhez fordultak, aki 1679. március 4-én Drinápolyból intézett egy vizsgálatot elrendelő levelet a budai fődivánhoz.

55 Hasonló, a török által okozott nyomorúságoknak vidékünkön csak Eger 1687 decemberi elfoglalása vetett véget. Salgótarján jobbágylakossága tehát végigszenvedte a török uralmat. - 1647-ben amikor a porták már nem tényleges telekszámot, hanem adókulcsot, kivetési egységet jelentettek - 1 3

/

4 portát vetettek ki a falura, ahol még egy malom és egy kovács is volt, amik után 20-20 dénár taksát róttak fel.

56 - 1661-ben 1 porta,

57 1670-ben ismét 1 porta az adóalap, de ekkor megint szerepel a malom és a kovács 20-20 dénáros taksája is.

58 Ezekből az adatokból azonban csak a lakosság meglétére és adófizető voltára, de nem a lélekszámára tudunk következtetni, bár tudjuk, hogy a falunak - a lakosság 1682. évi elköltözése előtt - 24 lakott jobbágyportája volt.

59 A falu lakosságának számát az esztergomi érsekség nógrádi főesperességének 1674. évi Canonica Visitatiojából ismerjük meg. Eszerint Salgótarján plébániai központ. Lakosainak száma körülbelül 247 fő. Hozzátartoznak mint leányegyházak, Zagyva kb. 89 fővel, Baglyasalja kb. 65 fővel és Somos-Üjfalu kb. 283 fővel. A plébániához tartozó négy falu lélekszáma összesen kb. 684 főt tett ki. A salgótarjáni templom tágas, egy fő- és két mellékoltár van benne. A plébánia épülete meglehetősen „tisztességes", istállója és pincéje is van és sövénnyel van bekerítve. Plébános az egyházlátogatás idején nem volt. A rector - a kántortanító - végezte az általa