Salgótarján története (Salgótarján, 1972)

A KÖZELMÚLT ÉS A JELEN

melletti arányváltozást természetesnek és kedvezőnek nevezhetjük, hiszen Salgótarján szocialista várossá fejlődésének szülötte, a városiasodás egyik jelzője. A város ipar struktúrájának változásával együtt járó, iparon belül lejátszódó társadalmi átrétegződés napjaink folyamata számadatokkal még alig követhető nyomon. Az 1949-es népszámlálás adatai alapján az iparból és bányászatból élő 13 346 főt, a körülbelül 1000-re tehető önállók és családtagjaik leszámításával, tulajdonképpen nehézipari népességnek tekinthetjük.

67 1949-ben a nehéziparon kívüli ipari foglalkoztatottság gyakorlatilag a magánkisiparosokat jelentette. A város gazdasági szerkezetéből következően a nehéziparban való tevékenység pedig a bányászathoz, az acél- és üvegiparhoz való tartozással volt szinte százszázalékig azonos. Az 1966-os statisztikai adatok alapján mérhető le először számottevően Salgótarjánban a könnyűipar kialakulásának társadalmi vetülete. A szocialista iparban 1966-ban foglalkoztatott 12 502 kereső közül 748 fő tartozott a könnyűiparhoz, s ezen belül 458 fő a ruházati iparhoz.

68 A könnyűipar fejlődése elsősorban a tanácsi és szövetkezeti iparban indult meg, s elsősorban itt mérhető le a könynyűipari dolgozók számnövekedése is. A városban jelenleg működő öt önálló szövetkezet és négy budapesti szövetkezeti részleg együttesen közel kétezer főt foglalkoztat. Az utóbbi öt évben a több, mint ezer fős létszámnövekedést felmutató tanácsi iparon belül legutóbbi években a textil és nyomdaipar fejlődése volt jelentős, így az ezer új kereső nagyrésze is az ipar szerkezeti módosulásának, a nehéz és könnyűipari keresők arányán belüli eltolódásnak a jele. A két alapvető ipari ágazat közeledésének irányába hat a bányászatban foglalkoztatottak fokozatos, városon belül is jelentkező létszámcsökkenése. 1960-ban - éppen a szocialista iparosítás energiaigénye nyomán felfuttatott bányafejlesztés eredményeként - 2049 fő dolgozott Salgótarjánban a bányászatban, ezzel szemben 1966-ban 765 fő.

69 A bányász keresők számának csökkenése természetesen együttjárt a bányai nyugdíjat élvezők számának hirtelen emelkedésével, hiszen a 2007 sz. minisztertanácsi rendelet értelmében az előzetes munkájukkal érdemet szerzett bányászok a méltányos megítéléssel kedvezményes nyugdíjazásban részesülhetnek. Az iparban foglalkoztatottak társadalmi szerkezetén belül jelzett változások természetesen nem jelentik Salgótarján város hagyományosan kialakult ipari, s ezen túlmenően összlakossági társadalmi szerkezetének feladását. Salgótarján társadalmi összetételén belül a távlatokban is elsősorban a klasszikus nagyüzemekben foglalkoztatott népesség képezi a gerincet, szám és arány vonatkozásában a legfőbb összetevőt. A dinamikusan fejlődő nehézipar és a könnyűipar térhódítása ugyanakkor sokrétűbbé, harmonikusabbá, s teljesebbé teszi a foglalkoztatottságot, mindenekelőtt a munkásosztály összetételét. Emelkedik, és a jövőben még inkább emelkedni fog a szakmunkások aránya, a munkások általános műveltségi szintje, a fiatalok szakmaválasztási szabadsága, az asszonyok munkavállalási lehetősége, a családok életmódja, Salgótarján városiasodási foka. A város kereső lakosságából 1960-ban 8 726 fő fizikai munkás

70 ebből 5 773 fő ipari foglalkoztatott.

71 Ha a helyben lakó munkásokhoz számítjuk a bejárókat, akkor közel 16 ezer főt tarthatunk számon, mint 1960-ban Salgótarjánban dolgozó munkást.

72 1970-re csak az iparban fog-