Salgótarján története (Salgótarján, 1972)
A KÖZELMÚLT ÉS A JELEN
a női munkaerő-felesleg felszámolását szolgálta. Több mint kétezer nő foglalkoztatása oldódott meg a III. ötéves terv időszaka alatt. 57 Az újonnan munkába álló nők egy része volt bányászfeleség, tehát a nagyüzemekben általában kevesebb jövedelemmel rendelkező volt bányász családtagja, másrészt Salgótarján ipari struktúrájából következően hoszszabb távon felgyülemlett női munkaerő-tartalék volt. Hogy a városon belüli női munkaerő-felesleg felszámolását hajtották végre elsősorban az újonnan telepített, vagy felfejlesztett ipari üzemek, azt többek között bizonyítja az a tény is, hogy a megnövekedett női foglalkoztatott létszámon belül nem nőtt jelentősen a vidékről bejáró nők aránya. 1966-ban a 8 857 női munkahely közül 6 972-t a város területén lakó nők töltötték be, 58 a helybenlakók és bejárók aránya 1970-ig se változott számottevően. Tehát ezen a ponton se járt a munkahelyek létesítése - annak ellenére, hogy a kereső népesség növekedett a város lakóinak lélekszám-emelkedésével. Salgótarján lakásállománya jelentős változáson ment át az elmúlt húsz évben, öt és fél ezer új lakás épült fel. 59 Ugyanakkor ez a jelentős szám a város lakáshelyzetében nem elsősorban mennyiségi, hanem minőségi szempontból jelentett alapvető változást. A szavakkal alig jellemezhető Arany János utcai, Szilárdy majori, Winter udvari viskók helyét 4-8 emeletes bérházak, egészséges családi házak váltották fel. Az 1970-ben számon tartott 12 052 lakásból 6 074 egyszobás, 4 805 kétszobás és 1 173 háromszobás, 60 ellentétben az 1949-es adatokkal, amely szerint 1949-ben 6 188 lakásból 4 650 egyszobás, 1 103 kétszobás, 435 háromszobás. 61 A vízhálózatba bekapcsolt lakások aránya 1970-ben elérte a 74 %-ot, a csatornahálózat pedig a lakások 56,4 %-át foglalja magába. 62 A vízválasztói hőerőmű hőközponttá alakításával Salgótarjánban évről-évre nő a távfűtéssel felszerelt lakások száma. A város levegőjének szennyezettségét csökkenti, hogy a táv- és gázfűtéses lakások aránya 1970-ben elérte a 25,6 %-ot. 63 Salgótarjánnak be kell hoznia a hagyományos megyeszékhelyekhez viszonyított és az urbanizáció fokában az átlagos magyar vidéki városokhoz képest is jelentkező elmaradását. Természetes következménye a sokoldalú adósságfelszámolási kötelezettségnek, hogy a jelentős lakásépítkezések, az emelkedő számú és javuló minőségű lakásállomány ellenére Salgótarjánban a bevándorlókkal újratermelődő lakásigények kielégítése csak részben történhetett meg. Illetve a bevándorlás mértékének alakulásában meghatározó szerepe van a lakásépítkezés ütemének, s a beköltözők részére biztosítható lakások számának. A lakásépítés ütemét ugyanakkor kedvezőtlenül befolyásolja a kapitalizmustól örökölt városkép eltüntetéséből, az új városkép kialakításából, a megyeszékhely Salgótarjánba helyezéséből, kulturális centrummá fejlődés igényéből fakadó új épületszükséglet. A városközpont átépítése, az üzemek rekonstrukciója, a középületek létrehozása jelentős beruházási kapacitást, anyagi fedezetet, erőt és energiát von el a lakásépítkezésektől. A városrekonstrukció egyrészt halaszthatatlan feladat Salgótarjánban, másrészt pillanatnyilag nem elsősorban csökkenti, hanem - több csatornán át - növeli a lakásigénylők számát. A lakáshiány is hozzájárul tehát többek között ahhoz, hogy Salgótarján lakóinak létszámnövekedése lelassult. Ugyanakkor a nagyszámú bejáró dolgozó jelentős része tulaj-