Salgótarján története (Salgótarján, 1972)

A KÖZELMÚLT ÉS A JELEN

Salgótarján város népességének felszabadulás utáni növekedése tehát a szocialista iparosítás kapcsán teljes kapacitással dolgozó és egyre fokozottabb teimelési célkitűzéseket megoldó nagyüzemek munkáslétszám-emelésével indult. A munkaerőigény kielégítése elsősorban a város vonzáskörébe tartozó községek agrár túlnépességének felszívásával történt meg. A társadalmi átrétegződés kísérőjelensége a népesség vándorlása. A vándorlás részben a városlakók számának növekedésében, részben a lakóhelyükről naponta Salgótarjánba utazók számának emelkedésében mérhető le. Salgótarján környékén jelenleg is 14 olyan község van, ahonnan a keresők több mint 40 %-a Salgótarjánban dolgozik. A Salgótarjáni Acélárugyárban 1960-ban a gyár dolgozóinak 42 %-a vidéki volt. Közülük 1400 fő autóbusszal, 200 fő pedig vonattal érkezett naponta munkahelyére. Az autóbusszal bejárókból 570-en a salgótarjáni szénmedence községeiben, 840-en pedig távolabbi falvakban laktak. Például a Salgótarjántól 30-40 kilométerre levő Nagylócon 247 fő munkahelye volt a Salgótarjáni Acélárugyár. A naponta ingázókon kívül a gyár munkásszállásain átlagban 2-300 fő lakik. Az ugyancsak 1960-tól származó adat szerint az akkori 300, munkásszálláson lakó acélgyári dolgozó fele a megye távoli községeiből, fele pedig Heves megyéből való volt.

49 1960-ban a Salgótarjánban dolgozó összes keresők 30,8 %-a - számszerint 7 117 fő - vidékről naponta bejáró. Alig több mint hétezer fő 1965-re tízezerre emelkedett.

50 Az 1960-as népszámlálás adatai alapján kimutatható 7 117 fő bejáró közül 4 300 fő iparban, 800 fő építőiparban dolgozott, közülük 6 100-an fizikai munkát végeztek. A bejárók nagyrésze 1960-ban negyven éven aluli volt.

51 Salgótarján lakóinak száma 1949 és 1970 között 26 614-ről 37 212-re nőtt. A húsz év alatti több mint tízezer fős növekedésben a természetes szaporodás, Baglyasalja és Zagyvapálfalva Salgótarjánhoz csatolásán kívül, a legjelentősebb szerepe éppen a társadalmi átrétegződés hatására a városba vándorlók számgyarapodásának volt. Salgótarján lakóinak száma: 1941 és 1949 között a háború okozta sebek következtében megállt a város népességfejlődése. Majd a szocialista iparosítás kezdetével ugrásszerű növekedés következett be, amelyet egyre lassuló mértékű, de folyamatos gyarapodás követett. 1967-re a megyeszékhely Nógrád megye lakosságának 15,6 %-át foglalta magába.

52 Húsz év vonatkozásában a város népességének fejlődését országos összehasonlító adatok alapján dinamikusnak tarthatjuk. Ugyanakkor az utóbbi 5-6 évben lelassuló növekedési ütem jelzi, hogy a szénmedence iparszerkezeti átalakítása Salgótarján népességének számnövekedésében is a következményekkel járt. Az a tény, hogy a város hagyomá1941. 1949. 1960. 1963. 1965. 1967. 26677 26614 31774 33130 35323 37212