Salgótarján története (Salgótarján, 1972)

A FELSZABADULÁS ÉS A NÉPI DEMOKRATIKUS FORRADALOM GYŐZELME SALGÓTARJÁNBAN: 1944. DEC. 25-1948. (DR. MOLNÁR PÁL)

laltak is mutatják - nemcsak a háború, a pusztítás okozta károk helyreállításának, hanem az ellenforradalmi fasiszta rendszer ideje alatt elemi jogaitól megfosztott, megannyiszor megalázott és immár felszabadult ember magára találásának kora is. Az aüg négyéves időszak alatt nem csupán a feudalizmus maradványaival és a burzsoáziával mint osztálylyal számolt le a magyar munkásosztály a demokratikus és szocialista átalakulást vezető Magyar Kommunista Párttal az élen, hanem a társadalmi haladás vezető osztályának saját hibáival, a munkásosztályon belüli ellentétekkel, koncepcióbeli különbségekkel is le kellett számolni. Egy várostörténet keretei - ha az a népi demokrácia politikai rendszerének és gazdasági bázisának kialakításában és továbbfejlesztésében többet is tett, mint hasonló kis városok - nem alkalmasak a nemzetet érintő valamennyi fontos kérdés taglalására. Salgótarján - vagy ahogy a felszabadulást követő években, de még az ötvenes évek elején is jóindulatúan ugyan, de túlzóan „kis Moszkva" néven emlegették - felszabadulás utáni éveinek krónikása sem vállalkozhat az események aprólékos leírására, noha a város lakóinak túlnyomó többsége tevőlegesen részt vett az ipari üzemek, utak, hidak, közintézmények, városgazdálkodási kommunális üzemek, lakóházak helyreállítási munkálataiban. Az emberek százai vettek részt az önigazgatás iskoláiban és József Attila szavaival „nem középiskolás fokon" tanulták a marxizmust, sajátították el a politikai életben való szereplés tudományát. A város dolgozói az élet megindításában, az újjáépítésben majd a munkásosztály hatalmáért folyó és a burzsoázia elleni harcban méltók maradtak gazdag munkásmozgalmi hagyományaikhoz. S ha a tárgyalt időszakban még nem vívta ki vezető helyét a megyében és csak később lett a megyei közigazgatás székhelye, példája kisugárzó hatása meszsze túlmutatott az iparmedencén.