Salgótarján története (Salgótarján, 1972)

A FELSZABADULÁS ÉS A NÉPI DEMOKRATIKUS FORRADALOM GYŐZELME SALGÓTARJÁNBAN: 1944. DEC. 25-1948. (DR. MOLNÁR PÁL)

között az üzemvezetők harcosságától függően osztották fel, különböző gépek, felszerelések vásárlására. A salgótarjáni Tűzhelygyár termelését nagyban meghatározta - még a hároméves terv első két évében is -, hogy 1948-ig elsősorban a Szovjet Hadsereg részére gyártottak különféle katonai termékeket. A polgári lakosság számára főleg tűzhelyet, kályhákat és egyéb háztartási cikkeket készítettek. A polgári célokat szolgáló termelés ugrásszerű megnövekedését mutatja, hogy 1947-ben csupán 466 kályhát és 1270 tűzhelyet, 1949-ben pedig már 20 000 kályhát és 32 000 tűzhelyet gyártottak.

80 Salgótarján bároméves tervkoncepciója - melyet az MKP városi szervezete választási programjában fel is használt - ugyancsak sokirányú volt. A lakásgondok fokozottabb felszámolása érdekében új lakások építését vették tervbe a város akkori szabad területén, az ún. „vásártér"-en. (Az épületeket a vasút mellett, mint a város első újonnan épült lakásait, emléktáblával látták el.) A város újjáépítési programjában szerepelt a megrongált hidak, utak, vasutak helyreállítása, a víz- és csatornaművek kapacitásának növelése, az óvodák, napköziotthonok, iskolák állagának megóvása, a megrongált épületek kijavítása, a város kezelésében lévő kisüzemek - vágóhíd, jéggyár, téglagyár - felújítása. Tervbe vették a város tulajdonában lévő kislakások renoválását, a piaci, kereskedelmi áruforgalom növelését, az áruválaszték bővítése érdekében a piactéren elárusító pavilon építését. A felsorolt feladatok megoldásának pénzügyi fedezete - a város költségvetésében nagyrészt realizálódott. Az MKP városi szervezetének hároméves újjáépítési programjában azonban számos olyan igény is fellelhető, amelyek megvalósítása csak napjainkban, esetleg a közeljövőben fog megvalósulni. A választási programban szerepelt egy új közkórház, szülőotthon, járvány kórház, központi kultúrház, strandfürdő, sportpálya, szálloda, általános iskola és napközi otthon, továbbá diákotthon építése, az elhanyagolt bányatelepek újjáépítése. A különböző bányatelepek épületeinek rendbehozása, az elemi szociális és kulturális ellátás biztosítása azonban az 1947-es árakat figyelembe véve közel 10 millió forintot tett volna ki. A fenti összeget tovább növeli a salgótarjáni Acélgyár, Tűzhelygyár, Üveggyár elhanyagolt kolóniáinak rendbehozása. E tennivalók a vállalatok terveiben szerepeltek, mint megoldásra váró feladatok.

81 A városi lakásépítkezéshez a városi polgármesteri hivatalnak is hozzá kellett járulni. A vásártéren meginduló állami építkezések, a Forgách telepen ugyancsak fokozatosan belépő kislakásépítkezés tervezési, műszaki-kivitelezési feladatai ugyancsak komoly erőpróba elé állították az akkor még kevés tapasztalattal rendelkező közigazgatási vezetőket, de a városi képviselő-testületet is.

82 Gyakran kellett póthiteligénnyel is jelentkezni az Építésügyi Minisztériumban vagy a vármegyénél. Olyan javaslat is született pl. a városi képviselő-testületi ülésen, „hogy kérelmezni kellene - a felesleges bürokrácia elkerülése érdekében -, hogy vagyonkezelés szempontjából a város egyenesen a Belügyminisztériumhoz tartozzon".

83 A hároméves újjáépítési program, továbbá a tervcikluson is túlmutató célkitűzések