Salgótarján története (Salgótarján, 1972)

A FELSZABADULÁS ÉS A NÉPI DEMOKRATIKUS FORRADALOM GYŐZELME SALGÓTARJÁNBAN: 1944. DEC. 25-1948. (DR. MOLNÁR PÁL)

a Nemzeti Bizottság által jóváhagyott Földigénylő Bizottság végezte szorosan együttműködve a Balassagyarmaton működő Nógrád-Hont megyei Földbirtokrendező Tanáccsal, illetve fellebbezési ügyekben az Országos Földhivatallal. A földosztással foglalkozó bizottságot nehéz feladat elé állította a viszonylag kevés kiosztható terület. A helyi földbirtokosok - a Luby és Kretsch örökösök, a Szilárdy István - tulajdonában levő felosztható földterület nagysága és az igénylők száma között szinte áthidalhatatlan ellentmondás keletkezett. Szántóföldi művelésre alkalmas földet csak a várostól messzebb fekvő területeken adtak ki volt urasági cselédeknek. A földbirtokosoknál meghagyott földterület mintegy 100 kh-at tett ki. Közel 200 kh-t pedig 159 földigénylő között osztottak szét. Mindezek ellenére a földosztás politikai és várospolitikai jelentősége számottevő volt. Megszűnt a helyi földbirtokosoknak a közügyekbe való beleszólása, a közigazgatásra és a városi képviselő-testület munkájára semmilyen hatást sem tudtak gyakorolni. A házhely-juttatások kedvező lehetőséget biztosítottak a város akut problémájának, a lakáskérdésnek a fokozatos megoldásához is. A földreform végrehajtása kedvezően hatott a város nagyüzemeinek szociális, egészségügyi, kommunális és sportigényei későbbi kielégítéséhez is azzal, hogy az SKB Rt. 10 holdas erdőterületet, az acélgyár egészségügyi parkot kapott, hogy ott ligeteket, szórakozóhelyeket, sportpályákat létesíthessenek. Az acélgyár munkásai számára konyhakerti művelésre 10 hold földet juttattak. Az üveggyár területének bővítését ugyancsak a földosztás során oldották meg. A földreform végrehajtását követően a városhoz tartozó erdőterületet államosították, és az 1945. augusztus 22-én létrejött Állami Erdőgazdaság kezelésébe adták.

29 Ha figyelemmel kísérjük a város politikai, társadalmi és gazdasági életét, a kibontakozás fenti eredményei mellett néhány ellentmondással is találkozunk. Az antifasiszta, antifeudális, demokratikus feladatok szükségszerűen a megvalósításban való tevékeny részvételre tömörítették a baloldali pártokat, szervezeteket. Az újjáépítésben, a termelés megindításában, a közellátás megjavításában, a sajtó, a gyülekezési és szólásszabadság biztosításában a város társadalmi szervezeteinek fórumain általában ellentétes vélemények nem hangzottak el. Viták - amelyek részletezésére a későbbiekben térünk ki - elsősorban a tennivalóknak a különböző politikai, gazdasági és társadalmi szervek közötti arányos megosztásában alakultak ki. Az üzemi bizottságok munkáját sem értékelhetjük teljesen pozitívnak a fejlődés kezdeti szakaszában. Amilyen egységesek voltak az üzemi munkások és az őket képviselő üzemi bizottsági tagok a termelés beindításában, a munkahelyi feltételek biztosításában, nagyrészt érthető okok miatt ellenállás volt tapasztalható részükről a városközpontot érintő helyreállítási munkák végzésében. A városi nemzeti bizottságban és a helyi képviselő-testületben, de a különböző pártok között megtartott együttes értekezleteken is a háború okozta károk felszámolásában, a város belterületének újjáépítésében - a felhalmozott szemét eltakarítása, csatornák, patakok tisztítása stb. - való tevékeny részvétel teherviseléseinek arányaiban szenvedélyes viták alakultak ki. Az ipari üzemek ugyanis