Salgótarján története (Salgótarján, 1972)

SALGÓTARJÁN AZ ELLENFORRADALMI KORSZAKBAN: 1919-1944 (SCHNEIDER MIKLÓS)

sikerült azt a folyamatot sem megállítania, melynek betetőzéseként - de már a felszabadulás után - a munkásosztály szerezte meg a hatalmat.

149 Mindazok a gyengeségek, ellentmondásosságok, melyek a Horthy-rendszer országos és helyi vezetőinek egész tevékenységét jellemzik, különös élességgel jelentkeztek uralmuk utolsó néhány hónapjában. A második világháború kitörését követően már nemcsak az öntudatos munkásság, hanem még a jobboldali befolyás alatt álló polgári lakosság is egyre inkább kezdett rádöbbenni arra, hogy az az értelmetlen háború, melybe a Horthy-fasiszta rendszer belevitte az országot, nem az ő háborúja. Hiába próbálta ki a kormányzat a legkülönbözőbb propagandafogásokat itt Salgótarjánban is: a harctérre induló házi zászlóalj búcsúztatása nyilván nem azt a lelkesítő hatást érte el, amit a polgármester szeretett volna. Egyre többen látták a háború igazi arcát. Mint egy rendőrségi jelentés írta: a „munkásosztály észrevehető módon feszülten figyeli a világeseményeket. A szociáldemokrata alapon álló munkásság és a velük szimpatizáló egyéb kategóriájú lakosság adott esetben teljesen nyíltan elszakadna a nemzeti alaptól, melyre most a hadiüzemek fegyelme, illetőleg az egyes rendszabályok úgyszólván rákényszerítik, önzetlen hazaszeretet, áldozatkészség, lelkesedés túlnyomó részben ismeretlen fogalmak. Ez a megállapítás azonban a középosztályra is vonatkozik".

150 Különös élességgel tűntek fel a Horthy-rendszer 25 éves uralmának végét jelző mozzanatok 1944. március 19-én, amikor a német „szövetséges" csapatok megszállták az országot és ezzel megkezdődött a haladó erők, szervezetek esetleg még meglévő utolsó nyomainak a következetes felszámolása. A helyi jobboldali lap úgy próbálta jellemezni a helyzetet, hogy „a bekövetkezett változás valójában szükségszerű következménye a világháború helyzetalakulásának". Helyesebb azonban az a megfogalmazás, hogy ez az akció a rendszer nemzetáruló politikájának volt szükségszerű következménye.

151 A lakosság figyelmét azohan mindenképpen el kellett terelni a valódi problémákról. Azt talán már senki nem hitte el, amit a helyi lap vezércikkírója írt a nyugateurópai szövetséges invázió megindulásakor: „városunk dolgozó társadalma... rendületlenül bízik abban, hogy ez az utolsó nagy próba az európai nemzetek életjogaiért harcoló hősök szuronyain ragyogtatja fel a győzelem sugárzó fényét!"

152 Szükség volt az alantas ösztönök, szenvedélyek felcsigázására, és ezért az ország, valamint a város vezetőinek is kapóra jött, hogy a fasiszta fajelmélet alapján a német megszállást követően megindult a magyarországi zsidóság likvidálása. Az antiszemitizmus magvai Salgótarjánban egyébként sem hullottak teljesen terméketlen talajra. Már a 20-as 30-as évek „keresztény-nemzeti" szólamai nyomán meglehetősen érezhetően jelentkezett bizonyos zsidóellenes hangulat különösen a középrétegek körében. Fokozták ezt a 30-as évek végétől érvénybe lépő zsidótörvények, melyek a zsidóknak a közéletből és a gazdasági életből való fokozatos kiszorítását célozták. A törvények szerint különben Salgótarjánban 1126 zsidónak tekintendő személy élt, így midőn sor került előbb a megkülönböztető jel (a sárga csillag) viselésére, majd a gettóba való