Salgótarján története (Salgótarján, 1972)

SALGÓTARJÁN AZ ELLENFORRADALMI KORSZAKBAN: 1919-1944 (SCHNEIDER MIKLÓS)

nek bizonyultak, amit az is mutat, hogy mindazok az óvoda-, iskolaépületek és az egészségház, melyeket a terv előirányzott, kivétel nélkül másutt épültek fel a későbbiekben, mint ahogyan azt a terv megszabta. A terv a városfejlesztésről csak nagy általánosságban szólt és fel sem vetette a rekonstrukciónak még csak a gondolatát sem. Magas beépítést nem irányzott elő és a település bővítését csak a már kialakult építési területek növelésében látta. Végigvonult az egész terven a nagyüzemek érdekeinek előtérbe helyezése, a benne foglalt elképzelések szerint az ipartelepek fejlesztését a lakótelepek rovására is meg kell oldani. Itt is jelentkezett a társadalmi megkülönböztetés: a terv a munkásokétól elkülönített külön tisztviselőtelepek kialakítását irányozta elő (a jelenlegi újtelepi részen és a jelenlegi megyei tanácsház mögötti domboldalon) külön középületcsoporttal és „tisztviselői árucsarnokkal". Ennél többre a kapitalizmus viszonyai között egy város nem is vállalkozhatott. Még mindig nyeresége lett volna azonban a városnak, ha ez a csökkentett program megvalósul, de mit várhatott a lakosság az olyan vezetőktől, akik a városfejlesztési program megvalósításának legfőbb zálogát a „jó Istenben" látták és tőle remélték, hogy „a program megvalósíthatása érdekében is az elkövetkező hat esztendőben a város polgárainak és a városban dolgozó vállalatoknak sorsát és jövedelmi lehetőségeit olyanra szabja, hogy a fejlesztési programot szívünk érzéseinek megfelelően támogathassuk".

106 így aztán a rendelkezésre álló meglehetősen korlátozott anyagi lehetőségek kihasználása is sok kívánnivalót hagyott maga után. Jellemző erre, hogy mikor a városok részére lehetővé vált a 20-as évek közepén nagyobb külföldi kölcsön felvétele, Salgótarján ezzel az összeggel sem tudott koncentráltan gazdálkodni. A kölcsön összege kereken 9 milliárd koronát (500 ezer aranykoronát) tett ki. Ez az összeg végül is az árfolyamveszteség, a költségek, bankjutalékok következtében, valamint az első törlesztés kifizetése után 6,5 milliárd koronára csökkent. Ennek közel felét a vágóhíd építésére, egyharmadát a Tarján-patak rendezésére, a többit főleg magánházak építésére használták fel. Tervezték még a Pécskő-patak burkolását, az új vásártér kisajátítását és a mozi átalakítását is, de az amúgy is szétforgácsolt kölcsönösszegből ezekre már nem futotta. Ami végül is történt, csak toldozgatást-foldozgatást jelentett a széteső arculatú város külsején.

107 Számottevő építkezéseket a nagyüzemek, elsősorban a Rimamurányi Rt és a bánya végeztek. És természetesen elkészült állami erőből néhány intézmény, a kormányhatalom szilárd bázisaként: laktanyák (már 1921-től), rendőrkapitányság (alapkőletételénél, 1927ben megjelent Scitovszky Béla belügyminiszter és Sztranyavszky Sándor belügyi államtitkár is); felépült a csendőriskola, az adóhivatal, vám- és pénzügyőrség és a járásbíróság székháza, az 1926-1928 közti években. Itt említhető meg a két új templom is, a református és a ferences templom. Nem oldódott meg a 25 év folyamán a bérházépítkezések többször is felvetődött terve. Az az egy bérház, amelyet a régi járásbírósági épületből emeletráépítéssel hoztak létre, vajmi kevés lakásproblémát oldott meg.