Salgótarján története (Salgótarján, 1972)

SALGÓTARJÁN AZ ELLENFORRADALMI KORSZAKBAN: 1919-1944 (SCHNEIDER MIKLÓS)

(Bánya), Eisele Gusztávot (Rimamurányi Rt), Szenté Lászlót (Palackgyár), Dorosnyák Gézát (St.Takarék), Grusz Ferencet (Hangya Szövetkezet), Zeisler Artúrt (Népbank). Mivel a törvényes rendelkezések is mindenképpen biztosítani kívánták az értelmiségi réteg kellő súlyát a városok vezetésében is, a diplomások adóját a legtöbb adót fizetők jegyzékén kétszeresen kellett számítani, így vált lehetővé, hogy a virilis képviselők között a gazdasági élet vezetőin, a pénzembereken, a jómódú iparosokon, kereskedőkön és bérlőkön kívül mérnökök, orvosok, gyógyszerészek, ügyvédek és papok is szerepelhessenek, mégpedig nem is kevés számban. 1929-ben pl. a következő volt a virilisek összetétele: értelmiségi-tisztviselő (orvos, gyógyszerész, mérnök, ügyvéd) 14 földbirtokos 2 iparos, kereskedő 14 1935-ben pedig a virilisek és a választottak 60-as létszáma az alábbiak szerint alakult: értelmiségi, tisztviselő, magánzó 25 pap 3 földbirtokos 2 iparos, kereskedő 27 munkás 3 Jól látható, hogy a 60 képviselőből (kik közül 30 virilis volt, 30 pedig választott), mindössze hármat találunk, akik a munkásságot voltak hivatva képviselni. Ok hárman: Fajd Pál bányász, valamint Katona László és Percze István acélgyári munkások (akik egyébként jobboldali szociáldemokraták voltak), nem nagyon kívánták pozíciójukat kockáztatni és így vajmi kevés beleszólással rendelkezhettek az ügyekbe. így gyakorlatilag az a helyzet állott elő, hogy a város lakosságának jelentős százalékát a város vezető testületében senki nem képviselte. Természetesen ez nem volt véletlen, hanem egyenes folyománya annak a politikának, melyet a korábbiakban már vázoltunk. Eleinte még megnyilvánult némi törekvés a hivatalos vezetés részéről, hogy a látszat megőrzése céljából munkások is szerepeljenek a képviselők névsorában. Az 1922. évi alakuló közgyűlés meghívóján pl. még Hraskó Károlynak, Oczel Jánosnak és Priska Dezsőnek a nevét is feltüntették, jól tudta pedig akkor mindenki, hogy ők már akkor sem jöhettek volna el a közgyűlésre, ha kívántak volna, hiszen a Tanácsköztársaság idején betöltött szerepük miatt internálva voltak.

102 Az 1929-es választások alkalmával ismét lehetővé vált, hogy a munkásság legális szervezete, a szociáldemokrata párt is indulhasson. A város hivatalos sajtója azonban óva intette a lakosságot, nehogy a szociáldemokrata lista győzzön és politikát vigyen abba a testületbe, amely a lakosság nehéz megélhetési viszonyain hivatott segíteni. A polgármester is felemelte szavát az „egységbontók" ellen és minden támogatást megadott a „nemzeti Blokk" embereinek. Mivel még azt is elintézték, hogy az úgynevezett polgári