Salgótarján története (Salgótarján, 1972)
SALGÓTARJÁN AZ ELLENFORRADALMI KORSZAKBAN: 1919-1944 (SCHNEIDER MIKLÓS)
gos lapok, mint pl. a Népszava közlései nyomán), hogy a botrány mögött tulajdonképpen a kormány, az állam vezetői állanak és ezt fel is használták kormányellenes megnyilatkozásokra. A hivatalos Salgótarján szócsöve, „A Munka" azonban heves támadást intézett a kormányellenes hangulat szítói ellen, kijelentve, hogy „nem akarjuk hinni, hogy ne legyen Salgótarjánban nemzeti magyar érzésű erős társadalom, amely megállítsa az árt, amely vétót kiáltson a burkoltan vadaskodók elé. .." 60 Mindenütt az országban és így Salgótarjánban is a leghatékonyabb politikai demonstráció alkalmául az országgyűlési képviselő-választások szolgáltak. A kormány 1926-ban pl. erőt és fáradságot nem kímélt, hogy a választások eredményét Salgótarjánban is a maga javára fordítsa. Maga Bethlen miniszterelnök és Scitovszky belügyminiszter is részt vett a város piacterén rendezett választási nagygyűlésen. A választási manipulációk is megkezdődtek és sikerrel is jártak, hiszen az ellenjelöltek nem is léphettek fel, mivel ajánlási íveiken néni tudtak elegendő aláírást gyűjteni. így az egyetlen jelölt, a „nemzeti alapon álló munkások és polgárok" jelöltje, Sztranyavszky Sándor lett a képviselő. Salgótarján korábbi - igaz, jobboldali - szociáldemokrata képviselőjét, Klárik Ferencet, aki a megye egyetlen munkáspárti képviselője volt 1922-től, ezzel sikerült kibuktatni. 61 A megye és a város vezetői, amellett, hogy kormánypárti képviselő tevékenységét „élvezhették", nem mulasztották el - ha lehetett - élőszóval is kifejezést adni a Bethlen kormányzat iránti hűségüknek. 1931-ben pl. mikor Bethlen kormány elnökségének 10. évfordulóját ünnepelte, táviratban hűségnyilatkozatot juttattak el hozzá kifejezve reményüket, hogy ereje lesz „további nemzetmentő felelősségteljes munkájához." 62 Röviddel ezután azonban már új miniszterelnöknek tapsolhattak: megjelent a politikai porondon Gömbös Gyula s vele megerősödött a szélsőjobboldali irányzat. A helyi lap is sietett közölni az új kormányprogramot, a polgármesteri hivatal pedig 150 példányban osztotta ki a város területén lévő üzemeknek a Gömbös 12 beszédét tartalmazó könyvet. A meghirdetett „nagy nemzeti összefogás" azonban nem hozta meg avart eredményt. 63 Ez jó alkalom volt arra, hogy megerősödjenek a revíziós törekvések: hálás dolognak mutatkozott ugyanis a város vezetősége számára is, hogy a gazdasági-társadalmi problémákat a trianoni békeszerződés következményeként lehetett feltüntetni. Ezért próbálták a jobboldali szervezetek a Mussolini kormányra jutásának 10. évfordulóján aláírásokkal üdvözölni azt a politikust, akinek tevékenységétől bizonyos revíziós lehetőségek voltak remélhetők. A nagy igyekezet ellenére, Förster polgármester erőfeszítésével is azonban csak 1605 aláírást sikerült kipréselni a város lakóiból. Ezeket azután 198 íven, díszes kötetbe kötve, jelmondatokkal ellátva továbbították a Dúcéhoz. (A jelmondatok világosan utaltak a revíziós óhajokra: „A magyar feltámadás apostola éljen!", „A magyar feltámadás hitével köszöntünk!", „Dörgő szavad elsőnek hirdette a magyar feltámadást 1" stb.) Sor került még egyszer ilyen akcióra: ekkor, 1938-ban már Hitler és Mussolini közösen volt az ünnepelt. Az alapot ehhez a trianoni békeszerződés tarthatatlanságáról tett kijelentéseik szolgáltatták. Az akció még sikertelenebb lett, mint az előző: mindössze hét