Salgótarján története (Salgótarján, 1972)

SALGÓTARJÁN AZ ELLENFORRADALMI KORSZAKBAN: 1919-1944 (SCHNEIDER MIKLÓS)

Nem kevés bosszúság jutott osztályrészül azoknak sem, akik a Luby család „jóvoltából" jutottak házhelyhez. Mindenekelőtt megoldatlan volt az újtelepen az óvoda- és iskolaépítés kérdése és az úttest sem volt megfelelő szélességű. Ezért a város kért Lubytól 800 négyszögöl területet díjmentesen, ő azonban megtagadta a kérelem teljesítését. Jogosan tette szóvá a városi közgyűlésen az egyik képviselő, hogy ha már a Luby család ebből a parcellázásból olyan nagy összeget nyer, amikor annyi telket olyan nagy áron értékesít, legalább annyival járuljon hozzá a város céljaihoz, hogy megfelelő nagyságú telket közigazgatási célra átenged. A város vezetői azonban nem akartak ujjat húzni ezzel a földbirtokossal sem, határozottabb fellépést egyébként az érvényben lévő törvényes rendelkezések, a földbirtokosság érdekeit védő jogszabályok nem is tettek számukra lehetővé és így azzal odázták el a kérdést, hogy meg kell várni a városrendezési törvényt. Pedig e nélkül is megvolt a maga baja a Luby telepnek: sokáig elhúzódott az utak rendbehozatala. A Luby II. telep (a zsidó temető melletti rész) lakói még 1941-ben is a rendkívül rossz utakra, járdákra panaszkodtak. Meg is nyugtatták őket, hogy az utak itteni kiépítéséről rövid időn belül nem lehet szó, legfeljebb salakjárdák készülhetnek a következő évben. Még nagyobb baj volt az, hogy sokáig elhúzódott a telepnek villanyárammal való ellátása. Kérelmükre a Hungária Villamossági RT azt a „megnyugtató" választ adta 1938ban, hogy „a a Luby telepnek a világítási hálózatba való bekapcsolása olyan tetemes kiadást jelentene, ami semmiképpen sem állna arányban az ott várható bevételekkel. Addig tehát, míg ezen a városrészen kellő számú épület, ill. jelentkező fogyasztó nem lesz, szíveskedjék a villamosítástól eltekinteni". A lakók kénytelenek voltak ebbe beletörődni és így még három év múlva is ott álltak elektromos áram, villanyvilágítás nélkül. A parcellázás nagyszerű előnyeit látva a város harmadik tehetősebb földbirtokosa, Kretsch is hozzáfogott a parcellázáshoz. Hatósági engedély nélkül eladott 66 parcellát acélgyári munkásoknak (a későbbi Szent Ferenc telep lakóinak), az egymás után életbe lépő zsidótörvények azonban megakadályozták abban, hogy az akciót tovább folytassa. A polgármester ki is jelentette már 1940-ben, hogy „a parcellázás iránti kérvényt érdemben nem is tárgyalja, illetve amennyiben a kérelmezők érdemi döntést kívánnak, úgy a parcellázási engedélyt meg fogja tagadni."

55 A parcellázások tehát - mint láttuk - segítettek a lakosság egy kisebb csoportjának a lakásgondjain, de még mindig megoldatlan maradt jó néhány kérdés, amely elsősorban a munkásság helyzetével, a gazdasági válságból eredő munkanélküliséggel és a vele járó nyomorral volt kapcsolatos, és amely sok gond és küzdelem oly emlékezetessé teszi sokak számára ezt a korszakot.