Salgótarján története (Salgótarján, 1972)

SALGÓTARJÁN AZ ELLENFORRADALMI KORSZAKBAN: 1919-1944 (SCHNEIDER MIKLÓS)

Szembetűnő azonban, akár a hivatalos megnyilatkozásokat, akár a helyi sajtót vesszük szemügyre, legtöbbnyire és elsősorban a közszolgálatban és a vállalatok alkalmazásában álló értelmiségiek (az akkoriban általánosságban csak „úriembernek" titulált személyeknek) ügyei, gondjai-bajai foglalkoztatták az illetékeseket. Őket tartották szem előtt elsősorban, mikor a lakásépítések terve felmerült, de akkor is, amikor a gimnázium létesítése volt napirenden. Nem is titkolta a Salgótarjáni Társulati Tisztviselők Iskola Egyesülete, hogy mi a tulajdonképpeni célja a gimnázium létrehozásával: „A Salgótarján és vidékén lévő nagy bánya- és ipartelepek tisztviselőinek gyermekei részére alkalmat kell nyitni középiskolai tanulmányok végzésére". Ez az elv messzemenően érvényesült is. A Chorin Ferenc Gimnázium tanulóinak a jelentős százaléka a bányai, üzemi, kereskedelmi-közlekedési és köztisztviselők, valamint papok, pedagógusok és egyéb értelmiségiek gyermekei közül került ki. Ha az 1925-1944 közti néhány év számadatait nézzük, azt láthatjuk, hogy az értelmiségi-tisztviselő rétegből származá gyermekek aránya a következőképpen alakul: Ez a szemlélet a későbbiekben sem vesztett erejéből és mikor már a háború éveiben felvetődött egy leánygimnázium létesítésének terve, a helyi lap vezércikkírója sokak kérdésére azzal indokolta ennek az iskolának a szükségességét, hogy „mint mindenütt, nálunk is akadnak tehetséges és szorgalmas úrilánykák, akik szüleikkel egyetértésben magasabb színvonalú szellemi művelődésre vágynak", majd hozzátette még, hogy „a lüktető fejlődésben lévő városunk előkelő körökben is bővelkedő társadalma a nagyműveltségű nők számbeli emelkedését is természetszerűen igényli."

23 De megmutatkozott még a tisztviselők előnyben részesítése egyéb vonatkozásokban is. így a városi mozi díjszabásának megállapításánál gondoltak arra, hogy a városi tisztviselők kivételes bánásmódban részesüljenek: 50 %-os kedvezményre jogosító utalványt kaptak. Az ő kényelmüket szolgálta továbbá a meglévő kevés sportlétesítmény is: nyilvánvaló, hogy az a tenisz- és korcsolyapálya, melynek létezéséről egy 1932-ben készült jelentés ad hírt, szintén csak ennek a szűk rétegnek a szolgálatában állott és arra volt jó, hogy a nehéz gazdasági viszonyok között, a város rendezetlen kommunális helyzete ellenére kényelmes „úri" életmódot biztosítson az említett rétegnek.

24 Természetesen az is nyilvánvaló, hogy a köztisztviselő réteg, az értelmiség (vagy ahogyan akkor nevezték: az intelligencia), melynek igen jelentős százalékát a bánya és az acélgyár tisztviselő és mérnöki gárdája, továbbá a csendőrség, a MÁV, a honvédség 1925/26 tanévben 97 tanulóból 61 1926/27 „ 103 „ 48 1929/30 „ 147 „ 75 1932/33 „ 218 „ 103 1938/39 „ 177 „ 76 1943/44 „ 153 „ 98, vagyis általában a gimnázium diákjainak 40-60 %-a.