Salgótarján története (Salgótarján, 1972)

SALGÓTARJÁN A KAPITALIZMUS URALKODÓVÁ VÁLÁSÁNAK IDŐSZAKÁBAN: 1848-1918 (DR. SZABÓ BÉLA)

A tiszai front felbomlása után érkeztek vissza Salgótarjánba azok a munkásvezetők, akik az utolsó hadműveletekben is részt vettek. Tanácskozáson beszélték meg tennivalóikat. E tanácskozáson Oczel János, Priska Dezső, Gólián András, Bozó György volt jelen. A megbeszélés érdekessége, hogy ebben a drámai helyzetben, amikor délről a román királyi csapatok, északról a burzsoá intervenciósok nyomultak az ipari központ irányába, felvetődött az a kérdés is, hogy nem lenne-e helyes a csehszlovák köztársaságot választani a fehér terror helyett. A kommunista vezetők azonban elvetették e gondolatot. Augusztus 9-én Salgótarján déli peremén megjelentek a román csapatok első egységei, és még aznap a csehszlovák katonai alakulatok megérkeztek Salgótarján főterére.

70 A salgótarjáni direktórium kibővített ülése a megszállás következtében befejezte működését. Szecsey, a volt főszolgabíró ezen a napon körlevélben a tanácsrendszer megszüntetéséről, a régi közigazgatási vezetők visszahelyezéséről szólt.

71 A tanácskormány központi és helyi szerveit az ellenséges katonai túlerő erőszakkal megdöntötte. A Tanácsköztársaság időszakát, annak eredményeit azonban nem lehetett a magyar nép, a salgótarjáni munkások szívéből és emlékezetéből kitörölni. A forradallom korszaka, annak népi vonásai mélyen vésődtek az emberek tudatába. Készen arra, hogy a további forradalmi harcokban alkalmazhatók legyenek.