Salgótarján története (Salgótarján, 1972)

SALGÓTARJÁN A KAPITALIZMUS URALKODÓVÁ VÁLÁSÁNAK IDŐSZAKÁBAN: 1848-1918 (DR. SZABÓ BÉLA)

1917 végén, a Nagy Októberi Szocialista Forradalom hatására azonban már az eddig oly merev Rima vezetőség is beadta a derekát. A miskolci értekezleten, hol a salgótarjáni Vasmű munkásait Hack Gyula és Priska Dezső képviselték, a vállalatok igazgatói nem ellenezték tovább a munkások szervezését. Elismerték a bizalmi férfiakat és kijelentették, hogy szakszervezethez való tartozás miatt senkit sem üldöznek. A miskolci értekezleten a salgótarjániak felszólaltak a társláda ellen és a társpénztár reformja mellett foglaltak állást. Követelték a bérek emelését. A salgótarjáni bizalmiak, kiknek ezen az értekezleten vezetőszerepük volt, nemcsak a salgótarjáni, hanem a rimamurányi összes munkásai nevében szóltak.

122 1918-ban a forradalmi érés folyamata, a belső ellentétek élesedése meggyorsult. 1918 januárjában, áprilisában, júniusában is sztrájkokra került sor Salgótarjánban. A júniusi sztrájkban, mellyel a MÁV gépgyárban alkalmazott katonai terror ellen tiltakoztak, a bányamunkások és acélgyáriak a község történetében először együttesen vettek részt. A sztrájk acélgyári vezetői Priska Dezsőt, Malomhegyi Dezsőt, Tóth Pált, Kazár Jánost, Honzik Gusztávot, Puskás Ágostont, Kominek Lajost, Kökény Jánost, Deutscher Károlyt, Frics Vilmost, Bulyovszky Jánost letartóztatták, a kassai haditörvényszék elé állították és csak 1918 október végén engedték szabadon őket. A júniusi sztrájkban 4275 bányamunkás vett részt, 250 ezer q szén esett ki a termelésből. A sztrájkot csak nehezen sikerült felszámolni. 1918. augusztus 11-én újra sztrájkra került sor Salgótarjánban, a 115. népfelkelő bányász munkás-zászlóalj 2200 tagja lépett sztrájkba élelem, cipő, ruha hiánya miatt. Hiába vették igénybe a katonaságot, hiába indítottak útnak újabb és újabb karhatalmi századokat Salgótarjánba, a forradalmat már megállítani nem lehetett.

123