Salgótarján története (Salgótarján, 1972)

SALGÓTARJÁN A KAPITALIZMUS URALKODÓVÁ VÁLÁSÁNAK IDŐSZAKÁBAN: 1848-1918 (DR. SZABÓ BÉLA)

mondvacsinált ürüggyel akadályozták azt. A gyűlés engedélyt kérő kérelmeire pl. ilyen válaszokat adtak: „Tekintettel a Vadász Szálloda helyiségeinek szűk kijáratára, mely a résztvevők életbiztonsága szempontjából nagyobb tömegek befogadására alkalmatlan", a gyűlést nem engedélyezik. Vagy ilyen kitételekkel korlátozták, illetve akarták megfélemlíteni a résztvevőket: „Veszélyes elemek távoltartásával", „kizárólag vas- és fémmunkások", „csak névre szóló meghívóval" stb. A kérelmekre adott válaszok egyben a hatalmon lévők félelmét is tükrözik. Sohasem felejtették el a gyűlések szervezőit egyetemlegesen is felelőssé tenni annak zavartalan lebonyolításáért. Az újjáalakult csoport nem bizonyult hosszú életűnek. 1910-ben Nógrád megye alispánja azzal az indoklással, hogy a helyi csoport tagjai jórészt ugyanazok, akik a már feloszlatott csoportnak is tagjai voltak, az újjáalakulást nem vette tudomásul. Az alispáni döntés indoklásában megtalálható, mivolt a bűne a Vas- és Fémmunkások csoportjának. A csoport összetétele, mondja az indoklás „semmi garanciát nem nyújt arra ... hogy megint nem munkabér-harcok szervezésére, a munkaadók és munkások között fennálló jó viszony megbontására és így a társadalmi rend és béke felforgatására fogja fordítani munkáját". A feloszlatás után a füleki főszolgabíró a helyi csoport tagjait állandóan ellenőriztette, ügyelt arra, hogy azok titokban ne működhessenek. A salgótarjáni vasmunkások azonban nem adták fel a harcot. 1912 januárjában újra kérték csoportjuk engedélyezését. Az alispán most már kénytelen volt a csoport megalakulását február 13-án tudomásul venni. A csoport elleni támadás azonban nem szűnt meg, már 1912 júniusában eljárást indítottak a vezetőség ellen, azzal az indokkal, hogy nem tagok bevonásával tartottak nyilvános gyűlést. A Vas- és Fémmunkások Salgótarjáni Csoportja a legjelentősebb szervezet volt Salgótarjánban. A község jelentéktelen egyesületeit nyilvántartották. A Vas- és Fémmunkások szervezetéről azonban nem vettek tudomást a község vezetői. Salgótarján legnagyobb üzemében, ahol a legtöbb vasipari munkás dolgozott, a Vasműben azonban nem sikerült a Vas- és Fémmunkások Szövetségének megszervezése. A Rimamurányi vezetősége a gyáron belül alkalmazott terrorral és összeköttetéseivel megakadályozta, hogy üzemeiben a munkások szervezetbe tömörüljenek. Nemcsak Salgótarjánban, hanem a Rimamurányi egyéb üzemeiben sem sikerült a Vas- és Fémmunkások Szövetségének egyetlen szervezetét sem létrehozni, egészen az első világháború végéig.

113 1908-ban indult meg az építőipartól különvált üvegesek, a város másik nagy munkáscsoportjának a szervezése, a csoportot hat éves küzdelem után 1914. július 4-én engedélyezték és működését megkezdhette. A rövidesen kitörő első világháború azonban károsan hatott a csoport tevékenységére.

114 Salgótarján munkásságának több mint harmadát kitevő bányamunkásoknak nem sikerült bányászszakszervezet létrehozása az első világháború előtt. Az első országos bányászértekezleten 1903-ban, a salgótarjáni bányászokat Peész Mihály és Gregovszky Péter képviselte. Felszólalásaikban megismertették társaikat a salgótarjáni bányamunkások nehéz