Salgótarján története (Salgótarján, 1972)

SALGÓTARJÁN A KAPITALIZMUS URALKODÓVÁ VÁLÁSÁNAK IDŐSZAKÁBAN: 1848-1918 (DR. SZABÓ BÉLA)

ugyanebben az évben átmenetileg bérházban nyitják meg, hová évenként 80 tanulót vesznek fel. E döntésre azonban csak azért volt szükség, hogy meg lehessen vásárolni a létesítendő polgári iskola 500 négyszögöles telkét méregdrága áron Szilárdy Ödöntől. 1900-ban a községi polgári iskola felállítását újra levették a napirendről, indokul hozva fel, hogy a község anyagi helyzete nem teszi azt lehetővé. A közvélemény nyomására kénytelen azonban a község vezetősége a polgári iskola kérdésével továbbra is foglalkozni. Az 1902-ben meginduló Salgótarjáni Lapok egyik fő támadási területe volt a polgári iskola felállításának ügye. Sikerült széles tömegbázist kiépíteni és megmozgatni a társadalmat. Ennek eredményeként 1903. május 28-án a községi képviselőtestület 16 szavazattal 11 ellenében határozatot hozott az iskola felállítására. A községi képviselőtestület határozatát a megyei törvényhatósági bizottság is jóváhagyta, és 1903 szeptemberében a salgótarjáni fiú polgári iskola első két osztályában a tanítás megindult. Épülete még nem volt az iskolának, átmenetileg a Takarékpénztár, Weissenbacher ház helyiségeiben helyezték el a tanulókat, a polgári iskola épülete csak 1910-ben került átadásra. A község iskolaügyének elmaradottságát az uralkodó osztály művelődéspolitikája részeként kell felfogni. Az egyes osztályok gyerekei nevelésében megmutatkozó különbözőségek tudatos politika megnyilvánulásai voltak, melynek célja a hatalmon lévők, a gazdagok műveltségi monopóliumának a megőrzése. A kapitalista társadalomban munkásgyermekekre mint gyermekmunkásra volt elsősorban szükség. A salgótarjáni bányákban a gyermekek 14 éves korral már felnőtt munkásnak számítottak, de még az ipartörvény értelmében is iparhatósági engedéllyel 12 évnél fiatalabb gyerekeket is fel lehetett venni bányamunkásnak. Az üzemek éltek az olcsó gyermekmunka lehetőségével. Weltner Jakab 1903-ban a salgótarjáni népgyűlésen kénytelen volt élesen kikelni és feljelentéssel megfenyegetni a bányák vezetőit a 13-14 éves munkáslányok 12 órás kizsákmányolása ellen. Az uralkodó osztálynak azonban nemcsak gyermekmunkásra volt szüksége, hanem félt attól az erőtől, amelyet a műveltség jelent. Tapasztalatok győzték meg, hogy a munkások művelődése, öntudatra ébredése a munkásmozgalom kibontakozásához, erősödéséhez vezet. E gondolatot leegyszerűsítve fogalmazta meg a karancssági káplán, aki megállapította, hogy „míg a pap, kántor meg a jegyző tudott csak olvasni, a nép elégedett volt, tisztességesen, csendben éldegélt". A munkás elégedetlenség okának azt tartotta, hogy a munkások összebújva „rossz, szocialista újságokat olvasnak". A munkások művelődésétől való félelem tudatosan és tudat alatt befolyásolta Salgótarján iskolaügyének fejlődését. Az uralkodó osztály a dualizmus időszakában nem tartotta fontosnak, sőt károsnak tekintette művelt munkásosztály kialakulását, nem oldotta meg, sőt akadályozta gyermekei oktatását.

86 A reformkori hagyományokat követve a korszakunkban is számtalan egylet, egyesület alakult. Míg a szabadságharc előtt az egyletek a szellemi élet frissítői voltak, a dualizmus időszakában a társadalmi megosztottság, a bizalmatianság, a kasztszellem, az osztályellentétek kiéleződése akadályozta azok tényleges munkáját. A kiegyezéstől az első világ-