Salgótarján története (Salgótarján, 1972)

SALGÓTARJÁN A KAPITALIZMUS URALKODÓVÁ VÁLÁSÁNAK IDŐSZAKÁBAN: 1848-1918 (DR. SZABÓ BÉLA)

a vállalati iskolák a törvényben előírt feltételeknek általában megfeleltek. Az acélgyári, bányatelepi iskolák nemcsak Salgótarján, hanem Nógrád megye legjobban felszerelt iskolái közé tartoztak. A tanítók anyagi megbecsülése itt nagyobb volt, mint az egyházi iskolákban. Az acélgyári tanítók fizetése országosan is kiemelkedett, a kezdő tanító évi 1200 korona fizetést is elért. A Salgótarjáni Vasgyárban 1873-ban nyílt meg az első iskola, a gyár munkáslétszámának növekedésével az iskolaépítés lépést tartott. 1910-ben már 6 tanteremmel és 6 tanítóval működött. A salgói bányatelepen pedig egy kéttantermes, kéttanerős iskolája volt a gyárnak. 1871-ben nyílt meg a bányatelepi iskola, hová mindjárt az első tanévben 192 tanuló járt. A tanítók létszámának emelkedése itt is lépést tartott a bányatelep fejlődésével. Katasztrofálissá vált ugyanakkor a helyzet az oktatásügy szempontjából a községben. A római katolikus egyház nem bírt és nem is akart lényegében nagyobb terhet vállalni, mint a múltban. 1882-ig a községben továbbra is a régi, már a szabadságharc idejében is meglévő római katolikus elemi népiskola működött, melyben Gazdy kántortanító mellett még egy segédtanító tanított. A községbe települt kereskedő, iparos lakosság egyre tűrhetetlenebbnek tartotta az így előállt helyzetet s 1877-ben a salgótarjáni izraelita tankötelesek szülei kérvénnyel fordultak a képviselő-testülethez és községi közös iskola felállítását szorgalmazták. A község lakosainak kérelmére csak három év múlva állították össze azt a héttagú bizottságot, melynek feladatává tették, hogy egy községi iskola létesítését szorgalmazza. A közös iskola felépítését ugyan a római katolikus plébános szavazata ellenére elhatározták, a közös iskolaszéket is felállították, melyben helyet foglaltak a római katolikus, az evangélikus és izraelita lelkészek, az iskolát azonban nem építették fel és így a salgótarjáni izraelita hitközség 1882-ben megnyitotta saját iskoláját.

80 Az egyházi szűkkeblűség, a lelkek fölötti uralom monopóliumához való merev ragaszkodás megbosszulta magát. A római katolikus egyház egyre kevésbé lett képes megbirkózni a növekvő követelményekkel. A római katolikus iskolában 1893-ig továbbra is csak két tanerő tanított. Az izraelita hitközség iskolája gyorsabban fejlődött és abban a század végén már három tanerő működött. 1893-ban az elemi iskolára kötelezett 6-12 éves korú tankötelesek száma még a felmérések szerint is 1043 volt. E felmérések azonban nem a tényleges helyzetet tükrözték, valójában jóval több 6-12 éves korú gyermek élt a községben és a telepeken. Két év múlva készült hivatalos kimutatás szerint már kilencszáznegyvenkét 3-5 éves korú, ezerhétszázhuszonnégy 6-12 éves korú és hétszáztizenhét 12-14 éves óvodás és tanköteles korú gyermeket mutattak ki. Nem valószínű, hogy két év alatt az elemi iskolai korosztály 700 fővel emelkedett volna, sokkal inkább az, hogy 1893-ban is 2-300 összeíratlan gyermekkel több élt a faluban. Az összeírásokat nem is nagyon szorgalmazták, mert a nyilvántartott tankötelesek elhelyezéséről sem tudtak gondoskodni. Az 1043 gyerekből 340 járt a gyártelep iskolájába, 114 a Salgóbánya telepi iskolába, 263 a Kőszénbánya Rt. iskolájába; a fennmaradó 327 gyermekből 101 izraelita vallású gyerek a háromtantermes izraelita iskolába, s 226 maradt a kéttantermes római katolikus iskolára. Az oktatást már ebben