Salgótarján története (Salgótarján, 1972)

SALGÓTARJÁN A KAPITALIZMUS URALKODÓVÁ VÁLÁSÁNAK IDŐSZAKÁBAN: 1848-1918 (DR. SZABÓ BÉLA)

2000-3200 állandó letelepült lakos. 1900-ra javult az arány, de egynegyed része a lakosságnak még mindig időszakinak számított. Áz állandó lakosok száma legfeljebb 9-10 000 főre tehető.

53 Ezt a megállapítást támasztja alá a Salgótarjáni Kőszénbánya Rt. munkásfelvételeinek elemzése. 1869 szeptemberében pl. 192 munkást vettek fel a bányához. A felvett 192 munkásból 1870 májusában már csak 61 dolgozott, hat hónap alatt tehát 131 munkás távozott el. Egy év múlva mindössze 37 munkást találunk a 192-ből. Olyan munkás, aki négy évig folyamatosan a bányában dolgozott, mindössze csak 4 akadt a 192-ből a vizsgált időszakban. A felvett munkásoknak mindössze 2-°/

0

a vált tehát állandó munkássá, mintegy 70%-a pedig az első hat hónap után eltávozott a bányától. A bemutatott szeptemberi felvétel adataihoz ugyanis nagyjából hasonlók a munkásbeíró könyvben megőrzött tíz év adatai. A korai ipari munkásság időszaki munkás jellegére utal az is, hogy az 1869 szetemberében felvett 192 munkásból 26-an később, esetleg évek múlva visszatértek és mégegyszer felvételt nyertek a Kőszénbánya Társaságnál. 36-an pedig több alkalommal (3-4 alkalommal) is dolgoztak, mint időszaki munkások a Társaságnál. Az első időszak gyors mozgása a későbbiekben lelassult, de mindvégig megmaradt. 1894-ben már jóval kevesebb bányamunkás került felvételre, a munkásfelvételi segédnapló tanúsága szerint 94. E 94 munkásból 22 három hónapnál kevesebb ideig, 24 munkás 3-6 hónap között, 10 munkás 6-9 hónap között, 11 munkás 9-12 hónap között dolgozott. Egy évnél kevesebb ideig volt tehát alkalmazásban 67 munkás. Egy és két év között 7, két-három év között 4, három-öt év között 4, öt-tíz év között 6, s tíz évnél hosszabb ideig szintén 6 munkás volt a Kőszénbánya Társaság alkalmazásában. A végleges, állandó munkásnak vehetők száma 12, vagyis a felvett munkások kb. 12%-a. Az arány tehát 1869 óta javult, a felvett munkások már jelentősebb része vált állandó munkássá, de még mindig rendkívül nagy a munkaerővándorlás.

54 Az ipar indulásának kezdeti időszakában, az 1860-70-es években a letelepült lakosság és a változó lakosság aránya egyharmad-kétharmad lehetett a változó lakosság javára, de még az 1880-as 90-es évek eleji képviselő-testületi jegyzőkönyvek is arról beszélnek, hogy ~a város lakosságának mintegy kétharmada nem állandóan letelepült, idegen munkásból áll. Ezt a megjegyzést indokolja az, hogy a kilencvenes évek elején létesült a község két jelentős üzeme a gépgyár és az öblösüveggyár. Salgótarján esetében a népesség kikristályosodása az 1890-es években és a századforduló időszakában történt meg. Ebben szerepet játszott, hogy a mobil népességgel dolgozó bányával szemben az állandó munkásgárdával dolgozó gyáripar egyre jelentősebb lett. Magyarázható azzal is, hogy ekkor kezdett dolgozni az a munkásréteg - a második generáció -, amelynek jó része már Salgótarjánban született, vagy legalábbis itt nőtt fel. A kilencvenes években megindult a nógrádi parasztok, agrárproletárok tömeges áramlása is - az általános gazdasági helyzet romlása, különösen az 1890-es évek agrárválsága következtében - a bányák, ipari üzemek felé. Siettette a nógrádi szegényparasztság proletarizálódását a szőlők pusztulása. Á filoxera