Molnár Pál – Szomszéd Imre: Nógrád megye története III. 1919–1944 (Salgótarján, 1970)

Nógrád megye az 1929—1933-as gazdasági világválság és a második világháború előkészítésének időszakában (1929—1938)

40 többgyermekes családfőnek tud szükségmunkát biztosítani."

35 A salgótarjáni rendőrkapitányság vezetője 1933. január 22-én kelt jelentésében pedig arra hívta fel feletteseinek a figyelmét, ha további elbocsátások lesznek „... a város már csak február l-ig tud nagyobb számú munkanélkülinek kenyeret adni. így a tavasz beálltáig hátralevő idő igen kritikus lesz."

3ü A rendőrhatóság félelmét még csak fokozta az a körülmény, hogy a helyzet romlása miatt a munkásság 1933. márciusában újabb éhségfelvonulás szervezésével kívánt tiltakozni. A város állami, társadalmi vezetői a bajok orvoslása érdekében a már említett ínségmunkásokon túl különböző segélyakciók szervezésével próbálták enyhíteni a gondokat. Ebédeltetési, gyűjtési akciókat, karácsonyfa ünnepélyeket, táncmulatságokat szerveztek a bajba jutottak megsegítésére. A gyűjtések, az alamizsnák, természetesen nem változtattak és nem változtathattak a sanyarú helyzetbe került bányászok, munkások helyzetén, hanem inkább csak a rendező gazdagok önreklámozását szolgálták. Ezt igazolja a Munka 1932. január 21-i számának cikke is, amely a MANSZ hölgyei által szervezett ebédeltetési akcióról tudósított. A lap riportere ironikusan ecseteli a „jelenlevő úrhölgyek finom modorát, és a megelégedett szegények boldog mosolyát".

37 A VÁLSÁG HATÁSA A MEZŐGAZDASÁGI TERMELÉSRE, A FALU LAKOSSÁGÁNAK ÉLETSZÍNVONALÁRA ÉS A FÖLDBIRTOKVISZONYOK ALAKULÁSÁRA A New York-i tőzsdekrachhal 1929 októberében kirobbant gazdasági világválság rendkívül súlyos befolyást gyakorolt a magyar mezőgazdaságra is. Magyarországon az ipari válság összefonódott az agrárválsággal, ami fokozta a nehézségeket. A főként gabonatermelő feudális eredetű nagybirtokok által uralt magyar mezőgazdaság már a húszas évek közepétől kezdve értékesítési nehézségekkel küzdött. E problémák az ipari válság kirobbanása után ugrásszerűen megsokasodtak. A kisárutermelő gazdaságokat pedig, amelyek a gazdasági stabilizáció jelentős terhét viselték, még a rendkívüli magas adóterhek is sújtották. A válság kirobbanásával az exportlehetőségek megszűntek, az országban nagy mennyiségű gabona halmozódott fel. Ennek következtében, továbbá azért, mert a belső piac is szűkült, a mezőgazdasági termékek ára mélypontra sülylyedt. A búza ára pl. q-ként 33 pengőről 9 pengőre csökkent. A válság előtt a mezőgazdaság nagyrészt eladósodott. A húszas évek második felében felvett kölcsönök kamatainak fizetése, de még inkább a kölcsöntőke törlesztése a krízis bekövetkezése után szinte lehetetlenné vált. A mezőgazdasági árak zuhanásszerű esése után a falusi lakosság jóval kevesebb iparcikket vásárolhatott, mint annak előtte. Annál is inkább, mert az iparcikkek ára egyáltalán nem követte a mezőgazdasági árak csökkenését. A válság Nógrád megye mezőgazdaságát éppen a már ismert mostohább természeti viszonyai miatt az országosnál nagyobb mértékben sújtotta. Külö-