Molnár Pál – Szomszéd Imre: Nógrád megye története III. 1919–1944 (Salgótarján, 1970)

Nógrád megye az 1929—1933-as gazdasági világválság és a második világháború előkészítésének időszakában (1929—1938)

vezetői a vállalati nyereségi tervek teljesítése érdekében a korábban kialakult üzemi költségek radikális csökkentésére határozták el magukat. A vállalati stabilitást elsősorban a munkaintenzitás fokozásával, elbocsátásokkal, a korábbi szociális kedvezmények visszavonásával és a bérek csökkentésével érték el. A munkabérek csökkentését különösen jól megfigyelhetjük a vállalat salgótarjáni bányaüzemeinél. A salgótarjáni bányaüzemek dolgozóinak munkabére a gazdasági válság idején:

11 Munkakör 1929 1930 1931 1932 1933 (A munkabér napi pengő értékben kifejezve) Vájár 6,68 Bányaiparos 5,84 Külszíni munkás 4,— 6,55 5,64 5,32 5,04 5,74 5,22 5,18 4,69 3,91 3,43 3,24 3,27 így vált lehetővé, hogy 1929-ben 1 q szén termelésénél 30,31, 1930-ban 29,16; 1931-ben 33,35, 1932-ben 32,38 és 1933-ban 32,22 fillér tiszta haszon mutatkozott. 12 A Magyarországi Bánya- és Kohómunkások Országos Szövetségének hivatalos lapja, a Bányamunkás 1930. január 24-i „Az új év és a mi feladataink" c. cikkében így írja le a bányászok helyzetét: „Minden bányászcsaládban az új évben is megmaradtak a gondok, a rettegések az elbocsátás miatt, mert a hatalmas bányavállalatok azzal a gondolattal foglalkoznak, hogy a magyar bányászt munkanélkülivé és ezáltal kenyértelenné tegyék, mely végpusztulásba sodorja őket és családjukat. Ezek a jelek máris mutatkoznak a pécsi és salgótarjáni szénmedencéKoen. Az új év első napjaiban 100 bányászcsalád vándorolt ki a salgótarjáni szénmedencéből azzal a szomorú gondolattal, hogy őket, a magyar bányászokat hatalmas bányakapitalista kényszerítette arra, hogy magának új hazát keressen." A lap március 12-i száma arról tájékoztat „Szomorú kilátás" c. cikkében, hogy a bányavállalat 1000 munkásnak felmondott. A bányászok helyzetének rosszabbodását mutatta az is, hogy 1920-hoz képest emelkedett a 100 keresőre jutó eltartott családtagok száma. A szénbányászatban 1920-ban 100 keresőre 193 eltartott jutott. 1930-ban viszont már 227 családtagot kellett eltartania egy kereső bányásznak, tehát 15"/o-kal többet, mint 1920-ban. Az eltartottak számának növekedésével azonban nagyjában azonos számban — még az 1929. évihez képest is — csökkent a bányamunkások keresete. A bányamunkások évi átlagkeresete ugyanis 1929-ben 1526 pengő volt. 1930-ban pedig 1405 pengő. Ugyanezen idő alatt a salgótarjáni vájárok egy műszakra eső bére 6,68-ról 5,55 pengőre esett vissza, de az egy műszakra eső átlagos bányamunkás keresetek is 10 fillérrel (5,49—5,39) csökkentek.

13 A bányászcsaládok létfenntartásában nagy szerepet játszott az élelmiszerárak alakulása is. A S-zakszervezeti Értesítő adatokat közölt egy öttagú bá-