Molnár Pál – Szomszéd Imre: Nógrád megye története III. 1919–1944 (Salgótarján, 1970)

Nógrád megye az 1929—1933-as gazdasági világválság és a második világháború előkészítésének időszakában (1929—1938)

vábbra is fenntartsa. A válságból való kilábalás meggyorsítását új gyártmányok bevezetésével próbálták megoldani. Az új áruk — Simplex kályha, Luna és Omega tűzhely, burgonyaprés, tészta- és fagylaltgép, amerikai vasaló stb. — fokozatos bevezetésével, térhódításával 1932—1933-ban emelkedni kezdett a termelés.

7 A salgótarjáni palackgyár gondjait nagyban csökkentette, hogy korszerűsítését még 1929-ben megkezdték. A vállalat közgyűlésén a 300 000 pengő alaptőkét 1 millióra emeltek fel, a Salgó Kőszénbánya Rt. pedig újabb tőkét bocsátott a gyár rendelkezésére, hogy a fehérüveggyártás fokozását elősegítse.

8 A gyár műszaki vezetésében is változtatásokat foganatosítottak. Az új műszaki vezető, Kohl Oszvald, nagyarányú belső átalakításokat hajtott végre. Rendbehozatta az Owens-gépet, újjáalakította a formaműhelyt és felszámolta a félautomata gépek működésénél mutatkozó rendellenességeket. A termelés átszervezésére vonatkozó elképzeléseit tűzön-vízen át megvalósította, s nem rettent vissza a munkások elbocsátásától sem." Mindezek ellenére a válság a palackgyárat sem kerülte el teljesen. A fogyasztópiac összezsugorodása következtében a palackszükséglet és ezen belül a zöldüvegigény a minimumra sülylyedt. Ezért a zöldüveg termelését 1931—1932-ben lényegesen csökkentették, 1933-ban pedig beszüntették. A zöldüveggyártás csökkenéséből eredő nyereségkiesést a fehérüveggyártás fejlesztésével, s a fehérüveg-export fokozásával próbálták megoldani. Mintakollekciókat küldtek Londonba, Amszterdamba és néhány közel-keleti országba. 1931-ben berendezték az első fémcsiszolót és festőüzemet. Erőfeszítéseik nem voltak eredménytelenek: az exporttermelés lassan megindult. 1931-ben részt vettek a lipcsei nemzetközi vásáron, 1932-ben 275 000, 1933-ban pedig 449 000 pengő értékű üvegárut szállítottak ki az Egyesült Államokba, Angliába, Franciaországba és a közel-keleti országokba. A palackgyár (1933. április 10-től új néven: Salgótarjáni Üveggyár) elérte, hogy az 1932—1933. évet csekély veszteséggel zárta — s némileg kiegyensúlyozódott a válság első éveiben felborult gazdálkodása —, bár a Kőszénbánya Rt.-tői kapott kölcsönt visszafizetni nem tudta. A S-omoskői Bazaltbánya Rt. az 1929—1933. évi gazdasági válság alatt az útépítési szakmában uralkodó kedvezőtlen viszonyok ellenére is jó eredményeket ért el. A bostoni Warren Brothers Co. céggel együtt 1930-ban megépítette a lillafüred—miskolci utat. A bánya termelőkapacitása ezekben az években 25 000 vagonra emelkedett, 800 munkást és tisztviselőt foglalkoztatott.

10 A BÁNYÁSZOK ÉS IPARI DOLGOZÓK ÉLETKÖRÜLMÉNYEINEK TOVÁBBI SÜLLYEDÉSE. A SALGÓTARJÁNI MUNKÁSSÁG 1930. ÁPRILIS 12-1 ÉKSÉGFEL VONULÁS A Az új bányaüzemek feltárása, régebbi aknák berendezésének minimális tökéletesítése s új piaci kapcsolatok kialakítása, valamint a más vállalatokba való beépülés bár növelte a Salgó Rt. jövedelmezőségét, mindez azonban önmagában véve nem biztosította volna a kívánt hasznot. Ezért a bányaüzemek