Molnár Pál – Szomszéd Imre: Nógrád megye története III. 1919–1944 (Salgótarján, 1970)

Az ellenforradalom hatalomra jutása, az ellenforradalmi rendszer megszilárdulása (1919—1929)

zsef, Kupka József, Miskei Sándor, Pothornik József, Sulyok András és Targos Árpád képviselték.

219 A kétnapos konferencia a salgótarjáni bányavidék kommunista szervezeteinek tevékenységét, fejlődését, további erősítésének lehetőségeit elemezte. A Kun Béla beszámolója és Pothornik József tájékoztatója alapján elfogadott határozat szerint a bányamunkásmozgalom előtt a következő feladatok állnak: 1. A kommunistáknak át kell venniük a szakszervezet vezetését, be kell épülniük a szakszervezetbe, hogy bibuktathassák a jobboldali vezetőket, és biztosítani kell a szakszervezeten belül a következetes forradalmi irányvonalat. 2. Az ország valamennyi bányatelepén meg kell szervezni az illegális kommunista sejteket. 3. Rendkívüli bányászkongresszust kell előkészíteni. 4. Ezt megelőzőleg elő kell készíteni az országos bányászsztrájkot. 5. A kongresszuson meg kell szerezniük a szavazatok többségét az általános sztrájk mellett. 6. Győzelemre kell vinni a bányászok 15%-os bérkövetelését. A baglyasaljai pártszervezet — mely ebben az időben kerületi bizottságként működött — kapta feladatul az összeköttetés megteremtését más bányavidékek és telepek ellenzéki munkásaival, munkáscsoportjaival és a párttagok illegális munkára való felkészítését. „Törekedjenek arra — hangsúlyozta a szóban forgó határozat —, hogy a szakszervezet helyi és területi vezetőségeibe kommunisták, baloldali szocialisták, társaikért kiálló harcos emberek kerüljenek, akik szószólói lesznek a bányászságnak, előkészítik az országos méretű fellépést, a munkásság követeléseinek fórumává teszik a bányászszakszervezet következő kongresszusát". A kommunisták elméleti és politikai nevelésére is felhívta a határozat a kerületi bizottság figyelmét.

220 A konferencia határozatait előbb a Salgótarján környéki bányászsejtek tárgyalták meg, majd — a KMP és a KIMSZ baglyasaljai és salgótarjáni aktivistái által eljuttatva — az ország más bányavidékeinek kommunistái, bányamunkásai is. A két Eppich testvér, Albert és Ede Tatabányán és Dorogon; Furák András, Hován József, Kátai Rezső és Lovász József Salgótarjánban és környékén; Pothornik József Pilisvörösváron és környékén; Sulyok András Komlón és Várpalotán, valamint Alsógallán és Felsőgallán magyarázta a bányászoknak a losonci konferencia határozatait, szervezte a párt illegális sejtjeit. A bányászpárttagok részére 1928 végén 14 napos pártiskolát is szerveztek Losoncon az alábbi témákkal: A közgazdaságtan elemei; A világgazdasági helyzet; A Szovjetunió; A magyar politikai és gazdasági helyzet; A KMP taktikája; A szakszervezeti kérdés; Szervezeti kérdések; Tarjáni kérdések — a) bányászügyek, b) helyi organizációs kérdések. A losonci pártkonferenciát követően az első jelentősebb sztrájkra 1928 őszén került sor. A salgótarjáni medence pártsejtjei, aktívái a medence munkásainak többségét megnyerték a bérmozgalom számára. A salgótarjáni baloldali munkások kezdeményezésére a szakszervezeti központ is megígérte, hogy országos szolidaritási mozgalommal támogatja a nógrádi szénbányászok harcát, ám a szakszervezeti vezetők — a dekonjunktúrára való hivatkozással — 5 Nógrád megye története 63