Molnár Pál – Szomszéd Imre: Nógrád megye története III. 1919–1944 (Salgótarján, 1970)

Az ellenforradalom hatalomra jutása, az ellenforradalmi rendszer megszilárdulása (1919—1929)

szervezkedés célját, s kipellengérezte Peyer mesterkedéseit. Rámutatott arra, hogy a keresztényszocialista és más jobboldali irányzatok a magyar munkásmozgalom egységének megbontására, a különböző iparvidékeken dolgozó szervezett munkások elszigetelésére irányulnak. „Aki a szakszervezetnek a politikától való függetlenségét hirdeti, az a reakció szövetségese, tudatosan, vagy tudatlanul. Az végső soron Vass Józsefek és Gömbösek pórázán Chorin Ferencék és Bíró Pálék aklába akarja beterelni a magyar bányamunkásságot. Salgótarjáni munkástsstvérek vigyázzatok! A Peyer Károly elleni jogos harcotok és gyűlöletetek ne vegye el tisztán látásotokat. Nézzetek Csóka Vendel és társai körmére, akiknek útja sötét, és célja gyanús" — írta röpiratában az MSZMP baglyasaljai szervezete.

211 Az MSZMP országos vezetősége — tekintettel a párt tömegbefolyásának erősségére — Salgótarjánban is megkísérelte, hogy jelöltet indítson az 1926 végi parlamenti választáson. A salgótarjáni kerületben sikerült is megszerezni a képviselőjelölt állításához szükséges többezer ajánlást. A főszolgabíró azonban — akihez az ajánlás beérkezett — az ajánlási íveket összetépte, és ezzel lehetetlenné tette a képviselőjelölt — Pákozdi Gábor — indulását.

212 A Bethlen-kormány alig várja, hogy a választás befejeződjön, s az MSZMP-t likvidálhassa. 1927 februárjában letartóztatta Szántó Zoltánt, Vági Istvánt, továbbá a KMP és az MSZMP egész vezető gárdáját, sok funkcionáriusát — mintegy 70 kommunistát, MSZMP-tagot. A letartóztatottak között volt Házi Ferenc — aki a salgótarjáni mozgalom segítésével volt megbízva —, továbbá Pothornik József és Oczel János a mozgalom helyi vezetői.

213 A rendőrség és a csendőrség nem mulasztotta el megtenni a szükséges intézkedéseket, hogy hasonló esetek a jövőben elő ne fordulhassanak. A Belügyminisztérium 1927. szeptember 4-én kelt, s Issekutz Aurél államtitkár által aláírt körlevelében erélyes rendszabályok életbe léptetését rendelte el.

214 A fenyegető hangú körlevél megszabta, hogy a kapitányság — a joghatóság alá tartozó területen — a nyilvántartott, exponált személyeknél tartson házkutatást, sőt azokra is terjessze ki a házkutatást, akik a mégjelölt egyénekkel szoros kapcsolatban vannak, vagy akikről tudják, hogy államellenes tevékenység előkészítésére szervezkedni akarnak. A házkutatások során — a körlevél utasítása szerint — minden olyan anyagot le kellett foglalni, „amely a kommunizmusra vonatkozik". A körlevél arra is figyelmeztette a nyomozó apparátust, külön figyelje meg, hogy ezek az emberek nem tagjai-e a Természetbarátok Körének, az Esperantó Egyesületnek vagy az Alkoholellenes Munkásszövetségnek, „mert ezek a szövetségek többnyire takarói azoknak a kommunista összejöveteleknek, amelyeket különben a hatóság nem engedélyezne". Végül az államtitkár nem mulasztotta el figyelmeztetni a hatáskörébe tartozó államhatalmi szerveket, hogy fordítsanak gondot a pártsejtek felderítésére is, hiszen „a kommunista eszméket a vezetők ún. sejtek alakításával eszközlik".

215 1927 őszére, a megyei vezetők kiszabadulása után, a párt az iparmedencében újra rendezte a sorait A brutális vallatások ellenére a hatóságok nem tudták felfedni a KMP illegális kapcsolatait, így e szervezet épségben maradt. Az 1927 október végén megtartott tárgyaláson azokat, akikre csak az MSZMP-