Molnár Pál – Szomszéd Imre: Nógrád megye története III. 1919–1944 (Salgótarján, 1970)

Az ellenforradalom hatalomra jutása, az ellenforradalmi rendszer megszilárdulása (1919—1929)

a „Bányamunkás' és Csóka lapja, a „Bányász" teregette ki. 1927-ben országosan 900-ra apadt a Csóka-féle szakszervezet taglétszáma. Az uralkodó osztályok a bányamunkásság és az ipari dolgozók megnyerése érdekében ismételten jelentős erőfeszítéseket tettek a keresztényszocialista szervezkedés folytatására. A keresztényszocialista eszméket az 1926 tavaszától megjelenő „Népakarat" c. lap mellett Nógrád megyében elsősorban a „Munka" c. hetilap igyekezett népszerűsíteni. Az utóbbi cikkei, írásai mindenekelőtt arra intették a munkásságot, hogy ne vegyen részt a politikai tüntetésekben, felvonulásokban. 1926. május 15-i vezércikke szerint pedig arról igyekezett a munkásokat meggyőzni, hogy a „kenyér" nem politikai ügy. A lap ..munkás" leveleket is közölt, azt próbálta bizonyítani, miként lesznek szociáldemokratákból öntudatos, felvilágosodott keresztényszocialisták. A keresztényszocialista befolyás elsősorban a salgótarjáni bánya- és ipari üzemekben, s itt is az előmunkások, a jól fizetett munkásarisztokraták, a kispolgárok, értelmiségiek körében volt számottevő. Balassagyarmaton és a nagyobb községekben a hivatalnokok köréből verbuválódott tagságuk. A keresztényszocialisták szoros kapcsolatot tartottak az „Ébredő Magyarok"-kal. 1926-ban szervezetük elnöke Révay Sándor, titkára Hoffner Béla volt. Nagy szerepet töltött be a vezetőség munkájában Upponyi József hittanár is.

202 Á bánya- és kohómunkások szakszervezetén kívül a MÉMOSZ helyi csoportjának volt jelentős szerepe Nógrádban. A salgótarjáni üveggyáron, a somoskői bazaltbányán kívül Balassagyarmaton, Szécsényben, Alsópetényben, Cserhátszentivánon az üvegfúvók, kőbányászok, kőmívesek, ácsok, festők köréből kerültek ki tagjai. A balassagyarmati helyi csoport elnöke 1924-ben Varga Bálint, az alsópetényi csoport elnöke pedig Kosztelnik István lett.

20-' 1929-ben Miklós Gáspár kezdeményezésére szerveződött meg a bőripari dolgozók szakszervezetének helyi csoportja.

20

'

1 Salgótarjánban vasascsoport működését a belügyminiszter csak 1922-től engedélyezte. Az 1922. május 12-én kelt engedély azonban kikötötte, hogy csak az viselhet a csoportban tisztséget — sőt tagja is csak az lehet a csoportnak —, aki a tanácskormány alatt vezető szerepet nem töltött be és bíróság útján elítélve nem volt. A Belügyminisztérium egyúttal elrendelte a vasasok elkobzott vagyonának a visszaadását is. Balassagyarmaton csak rövid ideig tevékenykedhetett a helyi vasascsoport, mert működését már 1921-ben lehetetlenné tették. A Magyar Földmunkások Országos Szövetségének helyi csoportjai Bernece-Barátin, Kemencén és Lőrincziben voltak. Tevékenységüket a járási főszolgabíró akadályozta, gyűléseiket nem engedélyezte. Igyekeztek tőlük távol tartani a szociáldemokrata pártot, nehogy az a falura is kiterjessze befolyását.

205 A KMP tagjai a legális munkásszervezetekben rejlő lehetőségek kihasználása mellett nagy gondot fordítottak az illegális pártmunkára is. Az első kommunista sejt 1922-ben jött létre Baglyasalján. Első tagjai Eppich Ede, Ihracska Iványi Ferenc, Kakuk Ferenc, Kérdi István, Pothornik József, Sulyok András, Szikszai Sándor és Rideg István baglyasaljai lakosok voltak. De 1925-