Molnár Pál – Szomszéd Imre: Nógrád megye története III. 1919–1944 (Salgótarján, 1970)

Az ellenforradalom hatalomra jutása, az ellenforradalmi rendszer megszilárdulása (1919—1929)

A salgótarjáni kályhagyárban a termelés megindítását fűtőanyaghiány gá­tolta. A munkásokkal a rendelkezésre álló anyagból a félkész gyártmányokat fejeztették be. A rendszeres termelés csak 1920 áprilisában indult meg, amikor a MÁV vagon- és csapágytokok előállításához néhány vagon kohókokszot bo­csátott a gyár rendelkezésére. A nyersanyaghiány mellett a gyár később komoly munkaerő-gonddal is küzdött. A környékbeli bányaüzemek és az acélgyár elő­nyösebb foglalkoztatottsági feltételeikkel a számbajöhető munkaerő nagy részét magukhoz vonzottak. A gyár munkásainak élelmezési gondjain a Pesti Magyar Kereskedelmi BEűik a Magyar Gyáriparosok Országos Szövetsége fogyasztási szövetkezetének segítségével enyhített. A lakáshiányt két művezetői lakás és egy 40—50 főt befogadó téglabarakk építésével próbálták enyhíteni. De meg­romlottak az egészségügyi viszonyok a gyár régebbi munkáskolóniájában is, mert a talajvíz a völgyben fekvő házakban felemelkedett. Ennek következté­ben több földszinti lakás el vizesedett, ami sorozatos megbetegedésekkel, a gyer­mekhalandóság szemmel látható növekedésével járt együtt. 132 Az 1920-as évek elején kiéleződő konkurrencia-harc a vállalatot a gyárt­mányválaszték bővítésére, a termelés racionalizálására és védekezésképpen kartell-szervezetek létrehozására késztette. A piaci igényeknek megfelelően ki­bővítettte a kályhagyártást. A bevált, de drágának bizonyult Perpetuum kály­hák mellett rátért az egyaknás rendszerű, olcsóbb Kalor töltőkályhák gyártá­sára, majd bevezette az egészen egyszerű karikás kályhák előállítását is. A háztartási gépek gyártásában is fejlődés következett be: megkezdték a legke­resettebb húsörlök, zománcozott öntöttvas edények szériagyártását. A tűzhely­gyártás számszerű növelése is komoly sikerekkel járt. Már az 1926/27. üzlet­évben megjelent a takaréktűzhely a piacon, amit hamarosan újabb típusok követtek. 133 A zománcedénygyártás nem váltotta be a hozzáfűzött reményeket — bár hosszú kísérletezés után forgalmazása megindult —, gyártását a harmincas évek elején felfüggesztették. A salgótarjáni gyár választékbővítése alapjában véve sikeresnek bizo­nyult, amit az új cikkek termelésének alakulásáról összeállított alábbi táblázat is igazol: 13 '* Cikk megnevezése Üzletév 1925 26 1926/27 1927/28 1928'29 1929/30 Töltőkályha db (KALOR, KORONA, LIGNOR stb. márkák) 3651 9764 9741 15 088 18 531 Karikáskályha db — 7134 4303 12 720 20 126 Takaréktűzhely db — 1802 2969 3393 2832 Alfa- és egyéb tűzhely db •— — 326 3640 3987 Edény q — 62,8 462,9 547,7 196,9

Next

/
Thumbnails
Contents