Molnár Pál – Szomszéd Imre: Nógrád megye története III. 1919–1944 (Salgótarján, 1970)
Az ellenforradalom hatalomra jutása, az ellenforradalmi rendszer megszilárdulása (1919—1929)
a Rimamurány—Salgótarjáni Vasmű Rt.-vel, mégpedig 1921-ben 120 000 db, majd 1922-ben újabb 36 000 db részvény felvásárlása révén. Később érdekkörébe vonta az Egyesült Tégla és Cementgyár Rt.-t is, majd megvette a Kereskedelmi- és Építési Rt. összes részvényeit. Az Esztergom Szászvári Kőszénbánya Rt útján 1923-ban megszerezte a Várpalotai Unió Bányászati és Ipari Rt részvényeinek 40%-át, ezzel az ország legnagyobb lignittelepének a birtokába jutott. Rendeződött a Salgótarjáni Kőszénbánya Rt. petrozsényi szénbányájának jogi helyzete is. A rendkívül értékes bányatelep romániai részvénytársasággá alakult át. Részvényeink felét a Salgó megtartotta magának, a másik felét pedig román tőkéseknek adta el. A vállalat tőkéjének túlnyomó többségét azonban lényegében a salgótarjáni medence szénkincsének köszönhette, ahol az ellenforradalmi korszak elején az évi 3,5 millió q szenet termelő Északmagyarországi Egyesített Kőszénbánya és Iparvállalat Rt. haszna is az ő profitját növelte. 8 " Az 1924-től 1928-ig terjedő időszakban a bányavállalatok technikai felszerelésük tökéletesítésére törekedtek. Különösen szembetűnő a folyamat a Salgónál, ahol befejezték a bányák energiaellátásának központosítását, a kazári, mizserfai és gyularakodói új szénosztályozó építését. Megszüntették a mátranováki, zagyvapálfalvi, baglyasi és mizserfai erőtelepeket. Elkészítették a karancskeszi keskenyvágányú vasutat, a barnavölgyi akna és a szénosztályozó közötti kötélpályát. A kisterenyei kerületben az Ilona-bánya szénosztályozója új gépészeti berendezést kapott. A mizserfa—mátranováki kerületben villamos aknaszállítógépeket, a József-aknán légszitás szénosztályozót szereltek be. 90 A vállalati nyereség növelése során centralizációs törekvésekkel is találkozunk. Ilyen megfontolások alapján vette haszonbérbe az igazgatóság 1924. december 31-én az Északmagyarországi Egyesített Kőszénbánya és Iparvállalat Rt. összes szénjogát, bányáját, ingatlanát és épületét. 1925. május 2-án a vállalat közgyűlése beolvasztotta korábbi versenytársát, az Esztergom Szászvári Kőszénbánya Rt.-t. Az Egyesített Kőszénbánya- és Iparvállalat Rt. beolvasztása nemcsak pénzügyi és üzemtechnikai szempontból, de kereskedelempolitikai okokból is indokoltnak bizonyult. A fúzió végrehajtása után a társulat salgótarjáni bányaigazgatóságát 8 bányakerületre osztotta. A salgótarjáni kerülethez a salgótarjáni bányák, a zagyváihoz: Inászó, Gusztáv- és Teréz-táró, a pálfalvihoz: Frigyes-, Amália-akna, Kotyháza, Márkháza és Margit-lejtakna, a mátranovákihoz: Auguszta-, Déli-lejtakna, Barna, a kazárihoz: Béla-, Gergely-táró és a vizslási lejtakna, a kisterenyeihez a Chorin-bányák és Északi-lejtakna, Gusztáv-akna, Sára-, Jenő-lejtakna és a karancsberényi bányák, végül a mizserfaihoz: Ilona-bánya, Nemti, Antal-táró, Gyula-, György-, József-, Ortvány- és János-akna tartoztak. Rau-aknát és a karancsberényi bányát később az újonnan szervezett baglyasaljai körzethez osztották be. Az Északmagyarországi Egyesített Kőszénbánya és Iparvállalat Rt. beolvasztása eredményes volt. A termelési eredmények egyenes vonalú fejlődést jeleztek: 91 3* 35
