Molnár Pál – Szomszéd Imre: Nógrád megye története III. 1919–1944 (Salgótarján, 1970)

Az ellenforradalom hatalomra jutása, az ellenforradalmi rendszer megszilárdulása (1919—1929)

ők kapták. Ezen kívül községeikben bírói és egyéb tisztségekre is rendszerint őket jelölték. Az ifjúsági egyesületek sorából jelentőségében messze kiemelkedett a lényegében minden 12 évét betöltő fiatal számára kötelező leventemozgalom, és a leventemozgalomnál jóval szűkebb körű cserkészet. Jelentős szerepet töltöttek be a lakosság vallásos nevelésén kívül a politikai közgondolkodás kialakításában is a Salgótarjáni Római Katolikus Olvasókör, a Szent Erzsébet Nőegylet,- a Mária Kongregáció, az Evangélikus Nőegylet és az Izraelita Nőegylet, valamint a Balassagyarmati Római Katolikus Nőegylet, továbbá az ottani Evangélikus és Református Nőegylet, a Katolikus Leányegylet és a Dalegylet. Ugyancsak fontos közéleti szerepet töltött be a Rimamurány Salgótarjáni Altiszti és Munkás Olvasókör, a Tiszti Kör, a Salgótarjáni Városi Kaszinó, a Salgótarjáni Hirsch és Frank Tisztikör, az Altiszti és Munkás Olvasókör, s nem utolsósorban a Balassagyarmati Városi Kaszinó. Az egyesületek, szervezetek vezetésében a helyi nagyságok, az úri középosztály képviselői vállaltak irányító szerepet. Választmányi tagjainak köre felölelte a megye gazdasági, politikai és kulturális életének minden jelentősebb személyiségét. Az egyesületek, szervezetek tényleges tagjainak létszáma azonban viszonylag alacsony volt. a községekben működő tagozatokat is figyelembe véve alig tehető néhány ezer főre. Ugyanakkor befolyásuk a munkásság és parasztság egy részére is kiterjedt. Rendezvényeik, látványos jótékonykodásaik, a karácsonyi akciók esetenként le nem becsülhető visszhangot váltottak ki a lakosság körében.

55 AGRÁRVISZONYOK ÉS MEZŐGAZDASÁGI TERMELÉS A megye lakosságának többsége, 57,9%-a még 1920-ban is — mint korábban erre utalás történt — a mezőgazdaságból élt. A megye területén a trianoni békeszerződés következtében létrejött változások lehetetlenné teszik, hogy az ellenforradalmi időszak birtokviszonyait pontosan összehasonlítsuk az 1910. évi helyzettel. A Nógrád-Hont megye 501 757 kat. holdnyi mezőgazdasági területén azonban szinte teljesen azt a birtokmegoszlást találjuk, mint a világháború előtti Nógrád megyében. 1920-ban az 1000 hold feletti nagybirtokok száma 77 volt. Ezek több mint 150 000 kat. holdat, a Nógrád-Hont-i föld 30%-át egyesítették. A 107 500—1000 holdas középbirtokhoz a megye mezőgazdasági területének 14%-a tartozott. (Fz 73 269 kat. holdat tett ki — M. P.) A 363 100—500 holdas földbirtokos kezében levő föld 87 441 kat. holdat (17%) tett ki. Az ellenforradalmi rendszerben tehát a földbirtokosok kezében volt továbbra is 310 713 kat. hold, a művelés alatt álló terület több, mint 60%-a. Ezzel szemben a megye egész lakosságának több, mint felét kitevő parasztság csupán 191 000 kat. holdat mondhatott magáénak. De tulajdonképpen még ebből is le kell számítanunk a mintegy 250 birtokos 50—100 holdas kisúri és zsíros paraszti gazdaság 20 000 kat. holdját, és csak ezután kapjuk meg a paraszti földek tényleges nagyságát.