Molnár Pál – Szomszéd Imre: Nógrád megye története III. 1919–1944 (Salgótarján, 1970)

Az ellenállási mozgalom kibontakozása és a megye felszabadítása

Eger—Pétervására—Salgótarján irányába való támadásra kapta meg a harcparancsot. A 27. hadseregből Nógrád megye területén harcolt a 3. gárda légideszánt hadosztály I. Ny. Konyev vezérőrnagy parancsnoksága alatt, a 35. gárda lövészhadtest Gorjacsev altábornagy parancsnoksága alatt és a 4. román hadtest 2. hegyi lövészhadosztálya, amely a 27. és 53. szovjet hadsereg hadműleti alárendeltségébe tartozott. A megye felszabadításáért indított harc időszakában — csakúgy, mintamikor a szovjet hadsereg magyarországi hadműveleteit megkezdte — a parancsnokok és pártszervek nagy figyelmet fordítottak a politikai nevelő, felvilágosító munkára. Ez a munka kétirányú volt. Mind a hadseregben, mind a lakosság körében tudatosítani kellett a szovjet hadsereg küldetését. A 2. Ukrán Front és a hadseregek párt-politikai apparátusa is arra törekedett, hogy megértesse a Szovjetunió Állami Védelmi Bizottsága 1944. október 27-i határozatának a lényegét. Nógrád megye lakosságának a körében is széleskörűen terjesztetitek azt a felhívást, amely arról szólt, hogy: „Amikor a Vörös Hadsereg magyar területre lép, nem az a cél vezérli, hogy annak bármely részét elfoglalja, vagy, hogy megváltoztassa Magyarország jelenlegi társadalmi rendjét. A szovjet csapatok bevonulását Magyarország területére kizárólag az a katonai szükségszerűség tette elkerülhetetlenné, hogy a német csapatok, a Németországgal szövetséges Magyarország hadereje továbbra is ellenállnak ... A Vörös Hadsereg nem mint hódító jött Magyarországba, hanem mint a magyar nép felszabadítója a német fasiszta iga alól.. ,

95 A 2. Ukrán Front csapatai a megye határát december 5-én Erdőtarcsa közelében lépték át, ahol az ellenséggel elkeseredett harcot vívtak. A községet éjfélre felszabadították, s jelentős veszteséget okozva az ellenségnek, a támadást gyors ütemben folytatták tovább. E csatában különösen a 6. harckocsizó gárdahadsereg harcosai tüntették ki magukat. Erdőtarcsától keletre a 14. gárda hadsereg motorkerékpáros zászlóalja támadott, mely már december 5-én felszabadította Szirákot. Szirák volt az első Nógrád megyei község, mely felszabadult a német és magyar fasiszták elnyomása alól. A támadó harc másnapján szabadult fel Erdőkürt, Kalló és Verség. A. szovjet hadsereg — miután a védelembe vonult ellenséges csapatok maradványait Kalló előtt megsemmisítette — gyorsan haladt előre. A 22. gárda harckocsizó dandár és a 6. gépesített gárda lövész dandár egymással szorosan együttműködve Vanyarc—Bércei irányában 6-án elérte a községeik vonalát. Itt azonban védelemre rendezkedett be, hogy erőt gyűjtsön a további támadáshoz. Á 31. gárda gépesített dandár azt az újabb feladatot kapta, hogy foglalja el Nagyoroszit és Drégelypalánkot. Ugyanekkor a 30. gépesített dandár Tereske—Érsekvadkert irányában támadott. Drégelypalánkról éjszakai harcban űzték ki a német egységeket. A falut Bjelov alezredes alegységei, Loza főhadnagy harckocsi zászlóalja és a 31. gépesített dandár 1. és 2. gépkocsizó lövész zászlóaljának részei rövid, de hatékony tűzcsapás után szabadították fel.