Molnár Pál – Szomszéd Imre: Nógrád megye története III. 1919–1944 (Salgótarján, 1970)

Az ellenállási mozgalom kibontakozása és a megye felszabadítása

A föld alatt maradt hat partizánnak csak fegyveres kitörés útján sikerült a felszínre jutni. Az üldözők elől a Karancs hegység nyújtott menedéket nekik, ahol újabb erőt gyűjtöttek a harcra. • A megye nyugati részén, Kemence, Balassagyarmat és Ipolyság térségében tevékenykedett Adler János 15 főből álló csoportja. A kis létszám ellenére több jelentős feladatot oldottak meg. Akadályozták az ipolysági vasútállomásról a katonai szerelvények indítását, megrongálták a telefonvezetéket és értékes felvilágosító munkát végeztek a lakosság körében. Ez a kis csoport Nagyoroszinál egymás után kétszer robbantotta fel a fokozott vasútbiztosítás ellenére a német hadsereg számára igen fontos Vác—Balassagyarmat közötti vasútvonalat. Az akció valamennyi résztvevője hősi helytállásról tett tanúbizonyságot. A csoport vezetőjét, Adler Jánost a németek foglyul ejtették és kivégeztékVámosmíkola térségében is sok partizán tevékenykedett. A csoportot — amely a Görgey zászlóalj része volt — Márton alezredes vezette. Ehhez csatlakozott Csohány Endre hadnagy és Nagy Károly zászlós vezetésével egy 68 főből álló diákcsoport. A katonaszökevényekből, diákokból, leventékből és helybeli emberekből lett partizánok jelentős segítséget nyújtottak a szovjet hadseregnek.

61 Különösen jó szolgálatot tettek Bodor Elemér, Kardos Sándor és Rétfalusi József partizánok, akik kiváló felderítő munkát végeztek: értékes adatokat szolgáltattak a német tüzérség, a 6. és 8. páncélos hadosztályok csoportosításáról, valamint a német gyalogság visszavonulási útjairól. A felderítés során szerzett tapasztalataikat a szovjet csapatok parancsnokságával is közölték.'

12 Ezt követően december 18-tól 27-ig legtöbbször tíz-tizenöt fős csoportokban 5—10 szovjet felderítővel együttnehéz felderítő feladatokat hajtottak végre. Elsősorban a páncélosok csoportosulásáról és a .tartalékerőkről hoztak értékes adatokat. Német tiszteket és katonákat fogtak el, akiket átadtak a szovjet parancsnokságnak.

63 Megállapították, hogy az ipolypásztói nagy Ipoly-hidat a németek robbantásra előkészítették. A Nazarov kapitány által adott igazolványból is kitűnik, hogy a híd megmentésében is derekasan helytálltak a diákcsoport tagjai. Az éjszaka leple alatt egy részleg a szovjet felderítőkkel együtt elvágta a gyújtózsinórokat, valamint a távbeszélő vezetékeket, amelyek az 57. német páncélos hadtesttel biztosították az összeköttetést.

6

'

1 Márianosztrán pedig egy drótkötélpályát rongállak meg, hogy megakadályozzák a gépeknek Németországba való szállítását. A felderítés során több magyar katonát is elfogtak, és rábeszélték őket, hogy álljanak át a Vörös Hadsereg oldalára, harcoljanak együtt a partizánokkal. A 4. gárdahadsereg politikai osztályának jelentése szerint „a magyar katonák egyes esetekben igen szívesen beleegyeztek abba, hogy visszatérjenek csapattestükhöz és áthozzák magukkal bajtársaikat".

65 A salgótarjáni szénmedencében Bandur Gyula csoportja tevékenykedett a legaktívabban. Vele együtt dolgozott Bandur József, Bandur Árpád, Bodnár László, György Béla és még sokan mások. A szervező és irányító munka Bandur Gyula kezében összpontosult, ő vezette a környékbeli partizánok harcát.