Molnár Pál – Szomszéd Imre: Nógrád megye története III. 1919–1944 (Salgótarján, 1970)

Az ellenforradalom hatalomra jutása, az ellenforradalmi rendszer megszilárdulása (1919—1929)

kerületből a rivális által szervezett petíciót küldték a nemzetgyűlés II. számú bíráló bizottsághoz, mivel a fenti képviselők szavazataikat megvesztegetéssel szerezték. Huszár Elemért 1924-ben — miután a feljelentés beigazolást nyert — vissza is hívták a képviselőházból. Helyére a rétsági járásban történt pótválasztáskor Bud János pénzügyminisztert választották meg. A Rakovszky István elleni panaszt pedig eltussolták/

11 Annak ellenére, hogy a választásokból a munkásság és a szegényparasztság nagy tömegét kizárták és a jelöltek többségét nyílt szavazással választották Nógrád megyében, Salgótarján szociáldemokrata képviselőt választott Klárik Ferenc személyében. Az 1926-ban sorrakerülő nemzetgyűlési választásokat ugyancsak jelentős politikai, szervezeti előkészítés előzte meg. A Bethlen-kormány 1925-ben új választójogi törvényt fogadtatott el. Lényegét a nemzetgyűlés választójogi bizottságának jelentése tárta fel: „a parlamentet megfelelő színvonalon kell tartanunk, amit természetesen szintén csak azzal biztosíthatunk, ha kellő megfontolás nélküli elemeket döntő súlyra jutni nem engedünk". Fenti indokolás alapján szűkítették tovább a választhatóságot. A választójogi bizottság a titkos szavazás kiterjesztésének elverését azzal indokolta, hogy „sem a demokráciáról hangoztatott követelmény, sem a külföldi példák hangoztatása, sem a visszaélések, függőség és terror elleni védelem szempontjai nem elég súlyos indokok arra, hogy bizottságunkat a titkos szavazásnak kiterjesztésére indíthatták volna".

42 Á választási kampányt megint személyi csere előzte meg, új főispán került a vármegye élére. Dr. Sztranyavszy Sándort ugyanis Bethlen — a frankhamisítási ügy kapcsán kialakult belpolitikai válság lokalizálásának elősegítésére — belügyi államtitkárrá nevezte ki. Ekkor lett Scitovszky Béla is a megye másik volt tisztségviselője és képviselője (1924-től a képviselőház elnöke — M. P.) belügyminiszter. A választások előkészítésével, lebonyolításával Sztranyavszkyt bízták meg. A volt főispán nem fordított hátat volt megyéjének. A salgótarjáni járásban jelöltette magát képviselőnek. Jelölésének „jogosságára" — mármint a munkásság „nevelése" érdekében kifejtett tevékenységére — az 1926. november 6-i közgyűlésre küldött búcsúirata utal, amelyből dicsekvő büszkeség és úri gőg csendül ki: „A forradalmi idők marta rozsda és ejtett csorba kiküszöbölődött, lecsiszolódott a magyar lelkekről, s ezért büszke vagyok a vármegyém közönségére, amelyről azt kell megállapítanom, életem egyik legnagyobb elégtétele."

43 Azt a „politikai tőkét", amelyet mint főispán szerzett, mint belügyi államtitkár, országgyűlési képviselő igyekezett kamatoztatni. Továbbra is ő maradt a vármegye valódi irányítója. Hogy ezt meg tudta valósítani, ennek az volt a feltétele, hogy olyan főispán lett az utóda, aki szinte gondolkodás nélkül teljesítette elődje kívánságait: Pályi Pál volt vármegyei főjegyző. Pályi elsősorban tisztviselőnek tekintette magát. Nagy, látványos közéleti politikai (tevékenységet nemigen fejtett ki. A főispánságot is csak azért vállalta, mert így nagyobb fizetést s majdan magasabb nyugdíjat kaphatott. Még volt kollégái és közvetlen ismerősei is egyszerűen „főispáni helytartódként kezelték és. úgy