Molnár Pál – Szomszéd Imre: Nógrád megye története III. 1919–1944 (Salgótarján, 1970)

A második világháború évei (1939—1944)

A MEZŐGAZDASÁG A háború alatt a mostoha viszonyok között termelő nógrádi mezőgazdaságra is egyre nyomasztóbb teher nehezedett, Ezek elviselését csak súlyosbították a rendkívül egészségtelen birtokarányok, A mezőgazdasági művelés alatt álló terület birtokmegoszlása a második világháború idején az alábbi képet mutatta:

125 Birtokcsoport Birtokosok A földterület kat. holdban száma mennyisége fő kat. hold. 0— 1 1— ö 5— 10 10—20 20— 50 50—100 100-nál nagyobb 18 804 17 253 6 192 4 205 1 683 375 604 12 000 49 000 47 100 66 100 64 900 39 900 285 300 A megye mezőgazdaságára a háború alatt is változatlanul az nyomta rá a bélyegét, hogy a föld zöme a viszonylag kisszámú nagybirtokos kezén volt. A művelés alatt álló terület 50%-a a 100 kat. holdnál nagyobb földterülettel rendelkező 604 nagybirtokos tulajdonában volt. Az 5 kat. holdnál kisebb birtokkal rendelkezők száma a földtulajdonosok 76,4%-át tette ki, ugyanakkor a földterületnek csak a 10,5%-át tudhatták a magukénak.

120 A nagybirtokrendszer megyei sajátossága egyébként az volt, hogy mammutbirtok kevés volt. A legnagyobbak közé tartozott a több mint 10 000 holdas báró Solymosi Jenő, akinek birtoka több község területére terjedt ki. Megközelítette a tízezer holdat (8300 kat. hold) a volt gróf Pappeinheim Siegfried-féle bujáki birtok is, amelyet a Pázmány Péter Tudományegyetem vásárolt meg. Az előbb említett nagybirtokok inkább csak a kivételes eseteket jelentették. 3000 kat. holdon felüli nagybirtok is csak mindössze öt volt a megyében. Ezzel szemben 1500—2000 kat. holdas birtokot, vagy birtokokat a megye úgyszólván minden községében lehetett találni. Az állam a háború előtt is különböző módon beavatkozott a magyar mezőgazdaságba, de a háború alatt ez irányú tevékenységét állandóan fokozta. A magánkereskedelmet a mezőgazdasági exportból teljesen kirekesztette, és külföldi eladással, valamint szállítással csak az állam foglalkozott. Már 1939-ben a monopolizált mezőgazdasági terménykivitel az összes agárexportnak a 85%-át tette ki.

127 A későbbi években még ez a magas százalékarány is tovább emelkedett, és végső fokon a külföldre való szállítást, illetőleg eladást maga az állam végezte. Az exporttermék elhelyezésének fő területe a háború alatt Németország és Olaszország volt. 1941-ben a magyar kormány vállalta, hogy az ország mezőgazdasági termésének „feleslegét" Németországnak és Olaszországnak átengedi.

128