Molnár Pál – Szomszéd Imre: Nógrád megye története III. 1919–1944 (Salgótarján, 1970)
A második világháború évei (1939—1944)
Figyelmeztetem, hogy a 8000 magyar munkás az éhségtől lépett sztrájkba és ha nem történik sürgős intézkedés 65 000 magyar bányász fog leállni, mert rákényszerítik a sztrájkot." 57 Néhány nap múlva viszont, amikor a nyilasok látták, hogy a kormányzat határozott intézkedéseket foganatosított a munkássággal szemben, már hivatalosan azt is tagadták, hogy a sztrájkot egyáltalán támogatták vagy helyeselték; közben azonban a bányászokat változatlanul a legszélsőségesebb demagógiával ösztönözték a sztrájk folytatására. 58 A megélhetésért és a nagyobb darab kenyérért indult sztrájk — a kormányzat és a nyilasok óhaját és politikai manővereit figyelmen kívül hagyva — mindjobban kiterjedt. Nógrád megye úgyszólván minden bányája leállt, Sőt a Hirsch-gyár munkásai is csatlakoztak a sztrájkoló bányászokhoz. Most már közel 10 ezer ember követelte a 30%-os béremelést és az élelmiszerellátás javítását. A kormány látván a sztrájk méreteit, erőszakos beavatkozásra határozta el magát. A honvédelmi miniszter a karhatalom parancsnokává vitéz báró Ungár Károly ezredest nevezte ki, és azonnal Salgótarjánba küldte. 59 A „rend" helyreállítására használták fel a 2. lovasdandár parancsnokságának önálló századát, a karhatalmi zászlóaljat, a csendőr nyomozó szakaszt és az aszódi páncélos alakulat egységeit. Október 9-én reggel leállt a nagybátonyi bányamű 600 dolgozója is, E hír hallatára a honvédelmi miniszter gyorsan kiegészítette katonai intézkedéseit. Még aznap egy újabb század katonát küldött Salgótarjánba és két géppuskás századot vezényelt Nagybátonyba. Később, mivel Ungár ezredes még így is kevesellte a rendelkezésére bocsátott fegyveres erőt, a minisztérium még egy további lovasszázadot küldött Salgótarján vidékére. A bányatőkések a helyszínre vezényelt fegyveres erőre támaszkodva meggyorsították a munka felvételére kényszerítő intézkedésekei. Ezzel egyidejűleg a karhatalom szervei megkezdték a sztrájkoló munkások őrizetbe vételét. Október 10-én délelőtt a salgótarjáni laktanyában már több mint 800 bányászt tartottak fogva. Az őrizetbe vett munkások szabadon bocsátását követelő tüntetők ellen pedig Zagyvapálfalván, Kisterenyén és Nagybátonyban páncélos csapatokat vetettek be. A miskolci katonai törvényszék gyorsított eljárással tárgyalta le a letartóztatottak ügyét és még október 26-án 26 bányászt ítéltek el rövidebb-hosszabb ideig tartó börtönbüntetésre. A súlyosabb ítéletek végrehajtását azonban későbbi időpontra halasztották. A katonai törvényszék ítéleteiről — elrettentő példaként — hirdetmény formájában adtak tájékoztatást. „A m. kir. miskolci honvédtörvényszék, mint ítélőbíróság, folyó év október 25. és 26. napján megtartott főtárgyaláson az alábbi bányamunkásokat a honvédségi törvény (1935. II. tc.) 203. §. (1) bekezdésében meghatározott ama bűntett miatt, hogy Salgótarjánban 1940. évi október hó 8-án a Salgótarjáni kőszénbányának, mint honvédelem céljára dolgozó hadiüzemnek a munkásai, előzetes összebeszélés következtében, a munka abbahagyásával az üzem hivatásszerű működését szándékosan megzavarták, s egyben előidézőjévé váltak, hogy a fenti cselekményt tömegesen követték el, az 1939. II. tc. 203. § (1) bekezdése és a 213. § (3) bekezdése alapján.
