Molnár Pál – Szomszéd Imre: Nógrád megye története III. 1919–1944 (Salgótarján, 1970)

Az ellenforradalom hatalomra jutása, az ellenforradalmi rendszer megszilárdulása (1919—1929)

tok azok, amelyek területén nem tűrték a helyi csoportok működését, de még a járulékot befizető tagságot is bírsággal sújtja a hatóság."

26 Akadályozták a Népszava és a Bányamunkás című lapok terjesztését. Az SZDP vezetőségi tagjait zaklatták, ellenük indokolatlan nyomozásokat indítottak. Amikor az egyik salgótarjáni tárna munkásai a tilalom ellenére 5 bizalmit megválasztottak, a bizalmiakat a katonai parancsnokság letartóztatta. Néhány szakszervezetnél — pl. a vasasszakszervezetnél — elrendelték a csoportjaikban dolgozó, „kompromittált vezetők" összeírását, feltehetően azzal a szándékkal, hogy őket a szakszervezetekből eltávolítsák.

27 1920 tavaszán Salgótarján község elöljárósága felülvizsgálta a különböző egyesületek működését. A 23 egyesületből 2 — a vasas- és bányászszakszervezet működése — ellen emelt kifogást.

28 A bányászok és az ipari munkások egységének megbontására az ellenforradalomi rendszer vezetői a keresztényszocialista szakszervezeteket próbálták felhasználni. Horthy Miklós, a különítmények főparancsnoka, már 1919 októberében átiratot intézett a Friedrich-kormányhoz, hogy pénzügyileg is támogassa a fenti szerveket. A keresztényszocialista szervezeteket egyébként a szénkirendeltségek vezetői is pártfogolták.

29 A vállalatokon belüli rend, fegyelem gyors helyreállításában nagy szerepük volt az uralkodó osztályhoz hű tisztviselőknek. A szénbányák budapesti igazgatósága 1919. december 10-én el is ismerte a tisztviselőknek a forradalmak alatti „bátor" magatartását, és ezért a tisztviselői karnak köszönetet mondott. Egyben felhívta figyelmüket, hogy a forradalom alatti intézkedéseket semmisnek kell tekinteni, ugyanakkor az új helyzet megnövekedett feladatok elé állítja valamennyiüket.

30 A Rimamurány salgótarjáni vezetői karhatalom felállítását is kezdeményezték üzemeikben. Az ózdi vállalat képviselőjével együtt felkeresték Nagy Pál altábornagyot, a karhatalom észak-magyarországi főparancsnokát, hogy olyan egységek megszervezését kérjék, amelyek a salgótarjáni igazgatóság területén is tevékenykedhetnek. A javaslat szerint Özdon helyi és környékbeli erőkből, Salgótarjánban viszont — a munkásság proletárdiktatúra alatti szerepe miatt — kizárólag idegenekből kellett megszervezni a rendfenntartó osztagot. E karhatalom felállítására — azonban egyéb fegyveres alakulatok megszervezése miatt — nem került sor. Tudniillik a városba vezényelték az egri gyalogezred egyik 494 főből álló zászlóalját. Emellett 160 tagból álló csendőrkülönítményt. 120 főnyi rendőrséget és az ugyancsak karhatalmi feladatokat betöltő 26 tagú pénzügyőri szakaszt állítottak fel Salgótarjánban.

31 A régi megyei közigazgatási szervek felélesztése mellett az ellenforradalmi erők igen nagy gondot fordítottak a csendőrőrsöknek a községekbe való telepítésére. Zagyvarónán viszont maga a bányaigazgatóság kérte a határőrség felállítását: „tekintve azt, hogy a karhatalmak jelenléte, különösen egy ilyen exponált telepen csak előnyös lehet".

32 A vármegye politikai és gazdasági vezetői az adminisztratív intézkedések mellett jelentős szerepet szántak a „lelki gondozás"-nak. A marxista eszmék