Molnár Pál – Szomszéd Imre: Nógrád megye története III. 1919–1944 (Salgótarján, 1970)

Az ellenforradalom hatalomra jutása, az ellenforradalmi rendszer megszilárdulása (1919—1929)

emelését, valamint az ipari és kereskedelmi vállalatok tőkés tulajdonának viszszaállítását. Egyidejűleg hatálytalanították a termelési biztosok, munkás ellenőrző tanácsok, termelési tanácsok működését is. A Tanácsköztársaság megdöntését követő napokban Peyer Károly belügyminiszter a következő táviratot adta ki: „Szigorúan bizalmas! A kommunisták menekülését meg kell akadályozni. Menekülők letartóztatandók."

15 Ezt követően a Friedrich-kormány is elrendelte a Tanácsköztársaság szervei és megbízottai, valamint fegyveres ereje tagjainak lefogását.

10 Az ellenforradalmi berendezkedés fontos dátuma az 1919. november 18-án megtartott törvényhatósági bizottsági ülés. Ezen dr. Huszár Aladár főispán — ellenforradalmi kormánybiztos — beszélt a tanácshatalom idején lezajlott eseményekről, és megpróbálta felvázolni az úri rend visszaállításának lehetséges útját. A háború elvesztéséért a munkásosztályt tette felelőssé, és az úri megbocsátás látszatát keltve arra figyelmeztette a munkásságot, hogy vesse ki szívébői a gyűlöletet, és az internacionalizmus helyett nemzeti alapon álljon. Hangsúlyozta, hogy az új hatalom a birtokos parasztságra fog támaszkodni, mert szerinte ez lesz az eljövendő nemzet legfőbb támasza. Terjengős beszédében foglalkozott a földreform kérdésével is, de rögtön azt is hozzátette, hogy az „semmi esetre sem lesz elhamarkodott, esztelen Buza Barna javaslat". Fellépett beszédében a határok ellen is. „Soha nem nyugszunk bele a határokba" — mondotta. A beszéd további részében a „rend" helyreállítására irányította a figyelmet. Fő feladatának a vármegye közbiztonságának fenntartását tartotta. Kijelentette, hogy meg nem alkuvó szigorral fog mindenkivel szemben eljárni, aki a rendet bármely irányból is meg akarja zavarni. Külön szólt azokról, akik a Tanácsköztársaság alatt az úri rendszer ellen felléptek: „Mindazok akik bűnösek az elviharzott rémuralom előidézésében és szolgálatában, kell hogy elvegyék a független bíróságtól reájuk szabott igazságos büntetést."

17 A vármegyei törvényhatósági bizottság újjászerveződése első pillanatától kezdve politikájának középpontjába a határok revízióját, a soviniszta uszítást állította. 1920. január 28-i rendkívüli megyei törvényhatósági bizottsági ülésen a megye urai tiltakoztak a várható békeszerződés ellen, mely Nógrád megyét területileg kettéválasztja és határnak az Ipolyt fogadja el. A tiltakozásban persze az is szerepet játszott, hogy a békeszerződés sértette a megye földesurainak és hivatalnokainak közvetlen személyes érdekeit is. Igen nagy kiterjedésű birtokaik maradtak ugyanis Csehszlovákiában. A megyei és járási közigazgatási vezetők esetében pedig ez egzisztenciális problémákat okozott. A nacionalista, soviniszta uszítás, a határok revíziójának sürgetése azonban a lakosság körében is bizonyos népszerűségre tehetett szert, mert az új ország- és megyehatár rokonokat, családtagokat választott széjjel.

18 Az 1920. szeptember 16-i törvényhatósági bizottsági ülésen részt vettek a Területvédő Liga és a Baross Szövetség képviselői is. Az 1922. április 23-i tanácskozáson pedig már ott ültek a MOVE, ÉME, Nemzeti Szövetség emberei is. 1921. október 13-tól a törvényhatósági ülések előtt rendszeresen elhangzott a „Hiszek egy Istenben" című irredenta vers.

19