Molnár Pál – Szomszéd Imre: Nógrád megye története III. 1919–1944 (Salgótarján, 1970)
Művelődés és sport
A vármegye harmadik legjelentősebb települése Szécsény — ahol II. RÍ kóczi Ferenc 1705-ben országgyűlést tartott — néhány évig volt csak város. A első világháború előtt — a vármegye földrajzi központjaként — jelentős pia< árusítóhely volt, a két világháború között azonban gazdasági és kultúrál; szempontból egyaránt visszaesett. A járási székhelyek: Szárak, Rétság, Szob még középületekkel is alig rer delkeztek. A rossz közlekedési viszonyok következtében az elszórt kis települé seken a művelődés ügye jórészt a falu tanítójára volt bízva. A megye értelmiségének létszámát és összetételét a két világháború közöl ti időszakra vonatkozóan valósághűen megállapítani úgyszólván lehetetlet A korabeli statisztikai felmérések ugyanis nem tesznek kellő különbséget a kii lönböző iskolai végzettségű szellemi munkát végzők között. Jellemző, hogy a 1930. évi népszámlálási adatok is csak a tisztviselőket tüntetik fel külön. Ál tálában a szellemi dolgozó gyűjtőnév alatt soroltak fel mindenkit a 4 polgári végzettektől, az egyetemi diplomával rendelkezőkig. A négy középiskolát vég zettek vidéken már „nadrágos ember'-nek számítottak. 1930-ban a vármegye területén mintegy 2500 főnyi szellemi dolgozó vol A szellemi munkát végzők több mint egyharmada dolgozott csak az iparbar mezőgazdaságban, kereskedelmi és hiteléletben, a többséget az ún. improduk tív ágakban találjuk. Az állami és közigazgatási, továbbá a jogi alkalmazásba: levők száma 720 fő, a megye pedagógusaié viszont 647 fő volt. 2 A szellemi dolgozók közül főiskolát, egyetemet kb. 600 fő végzett. 3 A főis kólát végzettek egy negyede pap, több mint egy harmada pedig jogász vor A felsőfokú végzettséggel rendelkezők közül jelentős volt még az orvosok é gyógyszerészek száma, akik együttesen valamivel többen voltak, mint a lelké szek. Rendkívül alacsony volt ugyanakkor a főiskolát, egyetemet végzett tan erők aránya, számuk mindössze 63 volt, s még alacsonyabb a mérnököké ( mérnökök száma mindössze 50 lehetett — M. P.). Ily módon a megyének csa megközelítően minden 370 lakosára jutott egy főiskolát végzett diplomás/ 1 A megyében felsőfokú oktatási intézmény nem volt. Pontosabban, az 1933 tói ismét Nógrád megyében működő losonci hittudományi főiskola jelentett Nógrád-Hont egyetlen felsőoktatási intézményét. Gyakori volt, hogy a nag; nehézségek árán főiskolát, egyetemet végzett megyénk-fia más megyében vag; a fővárosban helyezkedett el. Az ország más vidékéről ide került értelmiségiek egy része gyökeret veri nagyobb részük azonban csak ideiglenes állomásnak tekintette nógrádi műkő dési helyét, és érdemleges alkotómunkát itt nem fejtett ki. 5 A MEGYE KÖZOKTATÁSÜGYE Az ellenforradalmi rendszer megyei közoktatáspolitikáját az országosai elfogadott elvek alapján irányították. A Kornis Gyula által 1921-ben megfő galmazott keresztény-nemzeti nevelési elveket — a nemzeti érzés ápolása cí mén a soviniszta, irredenta, kommunista- és szovjetellenes nézeteket — pró
