Molnár Pál – Szomszéd Imre: Nógrád megye története III. 1919–1944 (Salgótarján, 1970)

Az ellenforradalom hatalomra jutása, az ellenforradalmi rendszer megszilárdulása (1919—1929)

A Tanácsköztársaság megdöntése után jelentősen megváltozott Nógrád megye területe. A trianoni békeszerződés északon az Ipoly folyót jelölte meg az ország és egyben a megye határául. Az Ipoly-parti Hont, Balassagyarmat, Nógrádszakái, Litke községek mellett Karancsberény, Salgótarján is határközségek lettek. Az 1920. december 31-i népszámlálás idején Nógrád megye területe — a vele 1919-ben egyesített Hont megyével együtt — 2381 km

2 volt. 1922-ben a csehszlovák—magyar határrendezés alapján Somoskő és Somoskőújfalu községeket Magyarországhoz csatolták. Az 1928. évi 90 tc. értelmében pedig Zabar községet, s később Alsópenc és Sügyi-pusztát sorolták a megyéhez. A fenti intézkedések következtében az 1923-ban véglegesen egyesített Nógrád és Hont vármegye területe 2895 km

2-re növekedett. Á megye lakosságának száma a századfordulótól kezdve egyenletesen emelkedett. Sőt, még a pusztító világháború sem befolyásolta lényegesen ezt a folyamatot. Az 1920. december 31-i népszámlálás adatai szerint a megye területén 206 878 ember élt. A lakosság létszáma a következő évtizedben tovább gyarapodott, és 1930-ra elérte a 222 921 főt. Ez azt jelentette, hogy egy km

2-re 78,8 fő esett a megyében, tehát az országos átlagnál (77) több. Á megye már a háború előtt iparosodott, s ennek megfelelően iparának nagyüzemi termelési struktúrája is kialakult, Á két világháború között az iparban foglalkoztatottak száma alapjában véve nem módosult. A háborút követően — a háborús konjuktúra megszűnésével — számosan tértek vissza a mezőgazdaságba. A mezőgazdaságból élő lakosság aránya 1920-ban 57,9% volt. Ez az arány 1930-ra 52,3%-ra csökkent. Ez a változás elsősorban abból eredt, hogy a falusi lakosság köréből sokan Budapestre ós környékére távoztak. Nemzetiségi szempontból a megye Trianon előtt vegyes lakosságú volt. Magyar nemzetiségű lakossága — az 1910-es népszámlálás adatai szerint — 75,6%-os volt. 1920-ban viszont az egyesített Nógrád-Hont vármegye lakosságának 93,2%-a magyar nemzetiségű. Változatos képet mutatott a megye vallási megoszlása is. A katolikusok aránya az összlakosságon belül 1920-ban 83,4%, 1930-ban pedig 84% volt. A reformátusok számaránya a két időpontban alig változott (3,5%—3,6%)- Az evan-