Szabó Béla – Horváth István: Nógrád megye története II. 1849–1919 (Salgótarján, 1969)

Az 1867-es kiegyezés és a dualizmus (1867—1918)

megtagadta a bizalom előlegezését. A kormányt támogató bizottsági tagok tüntetésbe kezdtek az ellenzék ellen, mire a Scitovszky-párt egyik tagja, Simonyi Dénes, olyan sértő megjegyzéseket tett a főispánra, hogy a helyszínen 100 forint bírsággal sújtották. A megyebizottsági ülések a továbbiakban nem tárgyalóteremhez, hanem arénához hasonlítottak, ahol a politikai babért az vitte el, ki ellenfeleire a legdurvább rágalmakat szórta. A megyegyűlésnél is élesebb hangon folyt a vita és polémia a kormánypárti Nógrádi Lapok, illetve az ellenzéki Nógrád Honti Ellenzék hasábjain.

18 Ilyen előzmények után zajlottak le az 1896-os országgyűlési választások. A választások alkalmával az ellenzék igyekezett mégis valamiféle politikai programot adni. E programban elsősorban arra törekedtek, hogy semmi konkrétumot ne követeljenek, ugyanakkor agitációs szempontból a parasztság előtt jó hatású legyen. Ezért került a programba a földadó leszállítása, a pótadó szabályozása, az útadó reformja, a tőke-, kamat-, börzespekulációk korlátozása, a jelzálog, a hitel olcsóbbá létele, a talajjavítás, a szőlők rekonstrukciójának kérdése stb. A program hiányosságait „hazafias" mázzal „magyarkodással" pótolták. A kortesnóták csöpögtek az osztrákellenességtől, a Habsburgok gyűlöletétől. Ilyeneket találunk pl.: „Velünk tart az, aki magyar, aki osztrákot nem akar! Éljen Scitovszky János! — Adót fizet most a magyar, amennyit a német akar! Éljen Scitovszky János! — Az országot tönkretették, most már Bécsnek elígérték! Éljen Scitovszky János!" A pártok mint egy hadműveletet szervezték meg a választást. Ennek érzékeltetésére egy-két példát idézünk az ellenzék balassagyarmati választási utasításaiból: „Minden utcánál a választás reggelén fogadják a választókat... A községek a Zrínyi és a Schwartz kocsmában, valamint a vasúti vendéglőben gyülekeznek." Tollal és karszalaggal megkülönböztetett futárok vezették fel a községek szavazóit a szavazóhelyiségekbe. A szavazót betanították „a képviselőjelölt nevére, úgyszintén a saját (a szavazó) nevére és életkorára, a névjegyzékben foglaltakhoz képest." Biztosították a bőséges ellátást, a reggeli, ebéd és uzsonna bárcákat fejenként és időszakonként kiosztották. Mivel tényleges különbség a pártok programjában nem volt, igyekeztek a jelöltek személyével hatni a választókra. Ebből aztán egészen nevetséges agitáció alakult ki, mint azt a szintén a 90-es években országgyűlési képviselőként fellépett gróf Forgách Antal esete bizonyítja. A Nógrádi Lapok (a kormánylap) a következőképpen ajánlja a választóknak: „Kiváló tulajdonságait, rendkívül agilis és komoly természetét, közpályákra termett voltát mindenki ismeri. Itt él közöttünk, itt fejt ki kimagasló és érdemekre gazdag tevékenységet a közélet terén... Nagyszerű elődök nemes törekvésű unokája a nemes gróf, egyénisége teljes biztosítékot nyújt, hogy nevéhez, kerületünkhöz méltóan fog működni... Jelölése a kormány intentioinak is teljesen megfelel." A Nógrád Honti Ellenzék ugyanakkor így jellemezte a „nemes grófot": „Gróf Forgách Antal egyáltalában nem talentum. Tehetsége közönséges, hétköznapi és szorgalma felől Balassagyarmat főutcája, a pletykapad, a kaszinókert fái és a megye különböző vadászterületei tehetnek bizonyságot... Kiváló tulajdonságai azok talán, hogy tud vadászni, lóval rosszul gescheftelni, ferblizni, kutyát tenyészteni, ratsolni, biciklizni, színésznőknek kurizálni, ablakokat beverni...