Szabó Béla – Horváth István: Nógrád megye története II. 1849–1919 (Salgótarján, 1969)
Az 1867-es kiegyezés és a dualizmus (1867—1918)
A képviselő-választásokon Szontágh Pált a balassagyarmati, Török Sándort a szécsényi, Dessewffy Ottót a sziráki és Huszár Istvánt a nógrádi kerületben — ellenjelölt nem lévén — egyhangúlag választották meg. A füleki kerületben Beniczky Gyula földbirtokossal szemben Kuchinka Ferenc gyáros lépett fel. Ez az első eset a megyében, hogy ipari tőkés lépett fel képviselőjelöltként. Kuchinka azonban a választások előtt, valószínű felsőbb nyomásra, viszszalépett. Országos botrányba fulladt a választás a losonci kerületben, ahol gróf Czebrián Lászlót szavazattöbbséggel választották meg Kubinyi Ferenccel, a megye nagy reformkori, 1848-as és 1861-es képviselőjével szemben. 7 Kubinyi kibuktatását a választási visszaélések sorozatával érte el Czebrián gróf. A választás nemcsak arról ad képet, hogyan zajlott le egy választás ebben az időben Nógrád megyében, hanem bizonyította azt is, hogy hogyan vált terhessé 1867-ben egy függetlenségi politikus. A losonci kerületben 1520-an Kubinyira, 1680-an pedig Czebriánra szavaztak. A választás november hónapban a szabad ég alatt, a vásártéren zajlott le, ahová még a katonaságot is kivezényelték. A Kubinyi-párt a választásokat a sorozatosan elkövetett visszaélésekre hivatkozva megóvta. A lefolytatott vizsgálat megállapította, hogy Vitális István főszolgabíró és több más megyei hivatalnok faluról falura járva, azzal igyekeztek a népet Czebrián pártjára édesgetni, hogy „ne szavazzanak olyanra, aki miatt 1848-ban és 1861-ben feloszlatták az országgyűlést". Nemcsak a félrevezetés eszközéhez folyamodtak azonban, hanem a községek lakosait gazdasági megtorlásokkal is megfenyegették. így pl. azzal ijesztgettek, ha Kubinyi pártján maradnak „a közmunkát pénzzel meg nem válthatják, hanem messze földön dolgozhatják le ... a malombérletet elvonják, az utakat vetésen keresztül vezetik stb." „A modern idők előszeleként" a katolikus papság a szószékről is befolyásolta a híveket, hogy a protestáns Kubinyival szemben a katolikus Czebriánra szavazzanak. A rágalmak, megvesztegetés, az erőszak alkalmazása egészítette ki a kampányt, melynek irányítója a megye új főispánja, gróf Forgách Antal volt. Az ügyet a magyar országgyűlésen is tárgyalták, országszerte rossz hangulatot váltott ki, az országgyűlésen pedig a pártpolitikai összeütközés fontos kérdése lett. Czebriánt végül az országgyűlés személy szerinti szavazással, pár szótöbbséggel igazolta. 8 Az 1865-től 1867-ig terjedő országgyűlési időszakban a megye képviselői nem játszottak különösebb szerepet. Hiányzott az elvi meggyőződésnek és a műveltségnek az a foka az új képviselőknél, mely Kubinyi Ferencet és Madách Imrét jellemezte. A nógrádi képviselők többsége Deák álláspontján állt, amit az is bizonyít, hogy az 1867-es bizottság munkája fölötti szavazáskor Beniczky Gyula, Czebrián László, Huszár István és Török Sándor „igen"-nel szavazva Deák álláspontját támogatta, és csak Dessewffy Ottó és Szontágh Pál szavazott „nem"-mel Tisza Kálmán balközép pártjának programját téve magáévá. 1867. február 17-én nevezte ki I. Ferenc József a gróf Andrássy Gyula miniszterelnöksége alatt álló kormányt és ezzel az alkotmányos életet lényegében helyreállította. A királyi leirat hatására a megye úri osztálya körében nagy volt a lelkesedés. Elfeledték az önálló hadügy, pénzügy és külügy feladását, és értékelésüket így sommázták: „A nemzet óhajtása teljesült, az 1848-i törvény 5 Nógrád megye története 65
