Szabó Béla – Horváth István: Nógrád megye története II. 1849–1919 (Salgótarján, 1969)

A Magyar Tanácsköztársaság 1919. március 21—augusztus 1.

tát.

195 Július 5-től Salgótarjánban tevékenykedett Cibor István munkás, politikai megbízottként.

196 A politikai biztosok néhány esetben egyéni érvényesülésüket tartották szem előtt, hiszen elkerülhetetlenül kétes elemek is kerültek közéjük. Erre a jelenségre Szíjgyártó Lajos, a losonci direktórium elnöke is felhívta a figyelmet. :

,Egy hónap alatt, amíg Losoncon voltam, 17 kiküldött közül többre kisütöttük, hogy azelőtt szélhámos volt... Az bizonyos, hogy a kiküldöttek közül minden második, vagy harmadik visszaél kiküldetésével, és nem a proletariátus érdekét tartották szem előtt."

107 A háború által okozott nehézségek és szenvedések azonban fékezték a politikai munka lendületét, de különösen a Vörös Hadsereg északi visszavonulása hatott negatívan a megye politikai életére. Június második felére az egyes vezető szervek munkájában meglevő nehézségek, bizonytalanságok jobban látszódtak, és a szembenálló vélemények újra felszínre bukkantak. A salgótarjáni bányászok feleségei június 15-én tiltakoztak, mert nem tartották igazságosnak, hogy csak ők és férjeik hoznak áldozatot a Tanácsköztársaságért, és azt követelték, „vonultasson be a tanácskormány 18-tól 45-ig minden katonailag alkalmas férfit, vagy pedig engedje haza az ő férjeiket is".

198 A hadba vonult munkások a községi direktórium tevékenységével sem voltak megelégedve. A direktórium Oczel János és Szekeres János tanácstagokat küldte a munkáskatonák közé a panaszok megvizsgálására. Az elkeseredést jórészt az okozta, hogy a fronton levő katonák hozzátartozóit a direktórium nem segítette kellőképpen. Panaszként merült fel az is, hogy néhány esetben olyan személyek kaptak felelős munkát és ezzel járó katonai felmentést, akik nem álltak megfelelően helyt, nem végezték jól a rájuk bízott feladatot, mint pl. Németh Lajos, az acélgyári őrség parancsnoka.

199 A katonai visszavonulás és a körülötte kibontakozó híresztelések nemcsak a lakosság, hanem a vezetők között is bizonytalanságot keltettek. Lanyhult a szocialista rendszer melletti propagandamunka, egyes esetekben a direktóriumok már nehezen tudták végrehajtatni intézkedéseiket. A Vörös Hadsereg utánpótlásának biztosítására hozott direktóriumi intézkedések végrehajtása, a katonai sorozások megszervezése sem ment zökkenő nélkül. Salgótarjánban a sorozásokat július 14-én rendezték meg, azonban az értesítettek egy része az első felszólításra nem jelent meg a bizottság előtt. A második, erélyesebb értesítésre az acélgyárból 581, a Hirsch- és Frank-gyárból 37, az üveggyárból 31, a községből 80 sorköteles jelent meg a bizottság előtt.

200 Nehézkesen tudták lebonyolítani a sorozásokat a megye más részén is, pl. Szügyben, Dejtáron és Érsekvadkerten, A fegyveresen harcoló munkások panaszai a direktórium vezetőivel szembeni bizalmatlanságot és néhány esetben rágalmakat is tartalmaztak. A felhozott panaszok sok esetben nem voltak igazak — otthoni rosszindulatú hírforrások terjesztették —, vagy könnyen elintézhetők lettek volna. Egységbontásukkal hozzájárultak a hangulat mérgezéséhez és a bizonytalanság érzésének fokozásához. Az északi hadműveleti területekről visszavonult katonák fegyelmének megszilárdítására és politikai hangulatának javítására, valamint tájékozódás céljából — a tiszai július 20-i támadás után — július 22-én Salgótarjánba érkezett Kun Béla