Szabó Béla – Horváth István: Nógrád megye története II. 1849–1919 (Salgótarján, 1969)

A Magyar Tanácsköztársaság 1919. március 21—augusztus 1.

bányászok, munkások. A mátranováki bányászok is tömegesen jelentkeztek a frontra.

149 Május 2-án a gyorsan felszerelt munkások egységei — köztük szép számban 16—18 éves fiatalok és a katonai szolgálattól felmentett idősebbek — kivonultak a Somoskőújfalunál megásott védelmi vonalba. Legnagyobb részük katonailag kiképzetlen volt, így nem lehet csodálkozni, hogy az első tüzérségi támadás kivetette őket állásaikból, amelyeket azonban másnap visszafoglaltak.

130 Május 3-án erősödött az ellenséges támadás. A csehszlovák intervenciós csapatok megszállták Szécsényt, és támadást kezdeményeztek Balassagyarmat térségében is. Az előnyomulást Szécsény körül fejlesztették tovább, amelyet Piccioni, a támadást irányító olasz tiszt így indokolt: „A II. dandár parancsnoksága jelenti, hogy átszökött magyar tiszt szerint Balassagyarmaton a csapatok között a bolsevik uralom ellen lázadás tört ki. A II. dandár parancsnoksága azonban nem Balassagyarmat, hanem Szécsény elfoglalását tartotta fontosabbnak, mivel Szécsényen át előre törve kívánta Salgótarjánt nyugatról bekeríteni.''

151 A Vörös Hadsereg tervszerű visszavonulásában zavar keletkezett. A Füleknél levő 111/53. zászlóaljnál pánik tört ki, „a fő védelmi vonalban nem álltak meg, hanem rendezetlenül özönlöttek vissza Somoskőújfaluig", ezzel a Salgótarjáni csoport helyzete rendkívül kedvezőtlenné vált. Május 4-én az ellenség támadása tovább folytatódott. Délután a csehszlovák burzsoá csapatok bevonultak Fülekre. A Salgótarjáni csoport keleti szárnyán, Pétervására körzetében állomásozó osztag tisztjei között ellenforradalmi zendülés tört ki, amelyet a katonák leszereltek. A támadás következtében a nyugati frontszakaszon, Litke—Nógrádszakái vonalában állomásozó egységeket a csoportparancsnokság Lapujtő—Karancsságig visszavonta.

152 Május 5-én az ellenséges erők újabb támadást intéztek Szécsény ellen, és e

gy páncélvonat segítségével elfoglalták, A vörösőrzászlóalj támogatására Kecskeméty Tibor vezetésével Balassagyarmatról érkeztek katonai és munkásegységek, és az ellenséges katonaságot Ludányig visszavetették.

153 Az ellenség erősödő támadása ellenére a Vörös Hadsereg elszántan és hősiesen védekezett, és egy ellentámadás megindítására gyűjtötte össze erőit. A Mátranovák—Tajti—Somoskőújfalu—Lapujtő—Ságújfalu—Szécsény vonalában elhelyezkedő Salgótarjáni csoport egységei ezen a napon három munkásszázaddal gyarapodtak. Megnövekedett a csoport tűzereje: két tüzérüteg érkezett Salgótarjánba. Május 5-én politikai szempontból is jelentős siker született: a hadműveletekkel kapcsolatban Bőhm Vilmos levelet írt Kun Bélához, amelyben ragaszkodott az eredeti haditervhez és kifejtette: „A csapatokat összegyűjtjük, erős, egységes erővel lépünk fel, ami feltétlenül biztosítja számunkra a cél elérését. Ilyen körülmények között Salgótarjánnak néhány napra való elvesztése se jelentene nagy veszedelmet, mert biztos, hogy néhány nap után feltétlenül minden körülmények között visszakapjuk." Kun Béla válaszában a szénmedence központjának megtartása mellett foglalt állást, és azt kérte, hogy: „Ha lehetne összeegyeztetni Salgótarján védelmét az általános felvonulási tervvel, azt