Szabó Béla – Horváth István: Nógrád megye története II. 1849–1919 (Salgótarján, 1969)

A Magyar Tanácsköztársaság 1919. március 21—augusztus 1.

teles kapott lábra közöttük, hogy a tanácskormány a 100 holdon aluli birtokot is- szocializálja. A megnyugtatásukra kibocsátott plakátok választ adtak problémáikra: „lelkiismeretlen gazemberek és felelőtlen egyének, különösen a gazda közösség körében ellenforradalmi célzattal oly valótlanságokkal agitáltak, hogy a kis és törpebirtokok, valamint a termelési eszközök is kisajátítás tárgyát képezik".

74 A falu politikai hangulatát ezúttal nem sikerült a szocialista szervek ellen hangolni, jóllehet az ellenforradalom erői a továbbiakban sem nyugodtak meg. .... . • A földkérdés megoldására kiadott rendelet, a mezőgazdasági munkások anyagi helyzetére tett intézkedések általában pozitív hatást gyakoroltak a megye földművelő népére. Az 1918 végén megkezdődött ellenforradalmi akciók ellenére a falvak lakói,nem.kerültek a reakció uszályába, a szocialista viszonyok támogatói lettek. SZOCIÁLIS ÉS KULTURÁLIS INTÉZKEDÉSEK A szocialista államigazgatási szervek azonnali határozott intézkedésére várt az élelmezési helyzet normalizálása, valamint az ellátatlan özvegyek, árvák, rokkantak nehéz körülményeinek felszámolása. A hadiözvegyek, -árvák a világháború során a kormánytól kaptak bizonyos összeget, azonban kifizetésük a legnagyobb visszaélésekre adott alkalmat. A hadigondozottak segélyeit nem fizették rendszeresen, sok esetben a hivatalnokok szabotálták el a fizetést. Az áldatlan helyzetet súlyosbította, hogy a Berinkey-kormány február végétől megszüntette a hadisegélyek kifizetését, és a helyi szervekre ruházta a segélyezési jogot.

75 A rendelettel a kormány megszabadult egy súlyos gondtól, de az intézkedéssel nem javult, sőt tovább romlott a városokban és falvakban támasz nélkül élő, árván és özvegyen maradt családok, családtagok helyzete. A segítséget kérők levelei változatlanul érkeztek a vezetőséghez, amelyekben embertelen körülményeiken való változtatást vártak, özvegy Szopkó Józsefné pl. a következőképpen számol be körülményeiről: „én 32 éve vagyok itt Salgótarjánban, 14 évet dolgozott az uram a bányatársulatnál és 17 éve, hogy meghalt, maradt 6 gyermek, a legidősebb volt 14 éves, a másik volt 11, a harmadik volt 9 éves, a negyedik 7 éves, az ötödik volt 5 éves és a hatodik volt másfél éves. Sehol sem voltam kérem semmit kérni. Dolgoztam, fölneveltem rendesen a gyermekeim, ahogy tudtam, és mert-kérem szépen mikor lett volna egy kis segítségem egyszerre elhalt mind á két fiam. Az egyik novemberben halt el, a másik pedig aki a harctérről hazajött november 3 5^én, és december 24-én meghalt." A beteg, idős asszony havi 13 korona nyugdíjat kapott. A direktórium azonnal 360 korona rendkívüli segélyt adott számára.

70 Ez kétségtelenül időlegesen enyhítette, de nem oldotta meg a problémáját, özvegy Szopkóné sorsa,- sajnos, nem volt egyedi eset. Sok ; százan éltek akkor a megyében hozzá hasonlóan, hihetetlenül nehéz -életkörülmények között; ..:' ' . .A májusi hadműveleti tevékenység megindulása után a vöröskatonák feleségei és hozzátartozói is nehéz anyagi helyzetbe kerültek. „Az utóbbi időben