Szabó Béla – Horváth István: Nógrád megye története II. 1849–1919 (Salgótarján, 1969)

A Magyar Tanácsköztársaság 1919. március 21—augusztus 1.

hagyta eddig tulajdonosa kezén. A rendelet alkotói elsősorban a majorságok és uradalmak cselédein és béresein, a „valóságos proletárelemeken" kívántak segíteni, és nem vették figyelembe a szegényparasztok évszázados kielégítetlen földigényét. A szocialista állam földrendelete nyomán megyeszerte megalakultak községenként a földbirtokrendező tanácsok. Balassagyarmaton április 12-én alakult meg a tanács a szocialista nagyüzem szervezésére, Mészáros Dezső vezetésével; tagjai között a nagygazda Piatrik Játost is ott-találjuk, a földműveseket Fekete János és Szabó János képviselte.

64 Pásztón a földkérdés megoldására április 8-án Markó Sándor, Zsilyák András és Szlenár János vezetésével alakult tanács legfontosabb feladatának a termelőszövetkezetek létrehozását tekintette.

05 A kormányzótanács rendeletét — amely a szocialista mezőgazdasági nagyüzem megalakítását tűzte ki célul — viszonylag korán sikerült végrehajtani. A megyei mezőgazdasági megbízott sikeresen elvégezte a földterületek nagyüzemi csoportosítását, kijelölte a vezetőket, és május végére, Zala, Vas, Tolna, Sopron, Pest, Heves megyékkel egyidőben, Nógrádban is befejeződött a mezőgazdasági termelőszövetkezetek alakulása.

66 A megyei iratanyagból sajnálatos módon a termelőszövetkezetek alakulására vonatkozó adatok is nagyrészt hiányoznak, csupán a salgótarjáni járás szocialista mezőgazdasági üzemeinek csoportosítása maradt fenn, amelyből megállapítható a végrehajtás gyakorlata, hiszen nyilvánvalóan más járásokban is eszerint jártak el. Általában két-három birtoktestet kapcsoltak össze egy termelőszövetkezetté, amelyek közül az egyiket jelölték ki a központnak, így jöttek létre az ún. intézőségek. A járás területén két termelőszövetkezeti központot szerveztek. Az elsőnek a vezetője Hinterökker Károly volt gazdatiszt lett, és hozzátartozott a lapujtői, a karancsberényi, a karancsaljai, a salgótarjáni, a somoskőújfalui szocializált birtok. A másik intézőséget, amelynek vezetője Sághy Kálmán — korábban szintén gazdatiszt — volt, a ceredi, pogonyi, vizslási, kazári, lucfalvi, sóshartyáni, kőkútpusztai birtokok alkották. Az egyes termelőszövetkezetek területe 1300-tól 3000 holdig terjedt, a legkisebb az 1374 holdon gazdálkodó cered—pogonyi gazdaság, a legnagyobb pedig a 2961 holdas Salgótarján—somoskőújfalui birtok volt. A szocialista mezőgazdasági üzemek vezetői a volt tulajdonosok — mint Légrádi Béla karancsberényi vagy Hoffmann Aladár somoskőújfalui birtokos — közül kerültek ki, de leggyakrabban a volt gazdatisztek vezették termelési biztosként a gazdaságot.

67 A szocialista nagyüzemekre nagy feladatot rótt az iparvidék és Budapest élelmiszerrel való ellátása. A Salgótarján környéki gazdaságok termékeikkel sok élelmezési gondot oldottak meg. A ceredi szövetkezet burgonyaszállítással, a kisterenyei, a mátraszőllősi gazdaság rendszeres tej szállítással nyújtott nagy segítséget. Balassagyarmat környékéről a fővárosi munkások élelmiszer-ellátását segítették.

68 A mezőgazdasági termelőszövetkezetek általánossá váltak a megyében, és a Tanácsköztársaság fennállása alatti földosztó követelésekről, illetve a földosztás végrehajtásáról csak szórványos adataink vannak. Áprilisban jelentette a bujáki körzet megbízottja a balassagyarmati központnak a Jobbágyiban történteket. A jelentés tanúsága szerint „a nép han-