Szabó Béla – Horváth István: Nógrád megye története II. 1849–1919 (Salgótarján, 1969)

A Magyar Tanácsköztársaság 1919. március 21—augusztus 1.

ner Zsigmondot és a hivatal minden dolgozóját.

29 Szécsényben a tanácsok járási irányítását Sextius Lajos volt járási telekkönyvvezető látta el továbbra is. A Forradalmi Kormányzótanács rendeletének megfelelően április 12-én megválasztották a megyei tanácsba küldendő tagokat. A választás eredményeként a balassagyarmati járásból: Somló József, Murár Lajos, Forgács József, Varga Gábor, Kiss András, Imrey Lajos; a rétsági járásból: Kelemen Sándor, Lenkei Sándor, Szabó István, Postpisel Lőrinc, Dobos Dávid, Lami István; a salgótarjáni járásból: Német Gyula, Trajbjár Gábor, Verebélyi István, Szomszéd Mátyás István, Csizi József, Gólián András, Fehér Vilmos, Gacza Ferencné; a sziráki járásból: Fekete István, Babik János, Paskó Imre, Szita Mihály, Nagy Mihály, Zimmer Vilmos; a szécsényi járásból: Molnár István, Sextius Lajos, Düsnik András, Király János, Pusztai Pál, Deák József; a füleki járásból: Molnár József, Szilágyi Efrain, Havas János került a megyei tanácsba delegált tagok közé. A küldöttek április 14-én a vármegyeház kistermében választották meg az öttagú megyei direktóriumot: Somló József ügyvédet, Murár Lajos ácsot, Forgács József nyomdászt Balassagyarmatról, Lami István építdmunkást Nagyorosziból és Fehér Vilmos salgótarjáni munkást. Itt választották meg a Tanácsok Országos Gyűlésére küldendő képviselőket is. A munkásparlamentbe Nógrád megye képviselőiként delegálták: Somló Józsefet, Kelemen Sándor építőmunkást, Molnár Józsefet, Sextius Lajost, Gólián Andrást, Szita Mihályt.

30 A megyei direktóriumba és az országos kongresszusra megválasztották névsora is utal azokra a politikai ellentétekre, amelyek a tanácshatalom időszakában tovább éltek. A progresszív erőt a KMP salgótarjáni csoportjának megalakulásában tevékenykedő Gólián András, valamint Murár Lajos, Lami István, Kelemen Sándor építőmunkások, a jobboldalt pedig Somló József képviselte. A két pólus között elég nagy számban találtunk a politikai életben kevésbé járatos és hiányos tapasztalattal rendelkezőket, ilyen volt Molnár József, Sextius Lajos, Szita Mihály és Fehér Vilmos. A megyei direktórium sok fontos kérdésben helyesen foglalt állást, irányító tevékenysége azonban nem tudott teljes mértékben kibontakozni. Rendezte a hivatalnokok ügyét, és határozatban mondta ki, hogy a „munkástanács fogja kijelölni azokat, akiket a Tanácsköztársaság szolgálatra átvesz". Eltörölte az addig használt hivatali címet és hatósági megjelöléseket, a vármegyei közigazgatási apparátust az intéző bizottság alá rendelt közigazgatási osztályként működtette tovább. Szabályozta és a dolgozók bevonásával demokratizálta a rendőrbíráskodást.

31 A helyi direktóriumok munkájáról igen kevés korabeli dokumentum maradt fenn. A meglevők is igazolják azonban, hogy a szocialista szervek megalakulása a magyar történelemben eddig ismeretlen mélységű demokratizálás eredménye volt. Vezetőik túlnyomó része a munkások, a bzegényparasztok közül került ki, ők irányították a szocialista államigazgatás helyi szerveit. Előnyös helyzetben volt a salgótarjáni vezetők egy része, mert közülük Priska Dezső, Oczel János, Jilek Antal az 1918 tavaszán lezajlott községi képviselő-testületi választások után már részt vettek annak munkájában, tapasztalatokkal rendelkezve gyakorlottabban tudták a szervezési, irányítási feladatokat ellátni. A nehéz politikai, gazdasági, szociális és kulturális viszonyok között végzett munkájuk eredményével a megye történetének dicsőséges fejezetét írták meg.