Szabó Béla – Horváth István: Nógrád megye története II. 1849–1919 (Salgótarján, 1969)

Az önkényuralom évei (1849—1867)

okirat alapján az idő óta a mai napig történt intézkedéseket, s különösképpen a főispáni kinevezést is, mint az 1790. X. és 1848. III. törvénycikkel homlokegyenest ellenkezőt törvény- és alkotmányellenesnek tart, ellene óvást emel." Nemcsak a főispáni kinevezéssel kapcsolatosan foglalta el a bizottmány ezt a határozott 48-as álláspontot, hanem az általános politikai helyzettel kapcsolatban is. A megye álláspontját a következőkben rögzítette: „Az 1848-as törvényhez minden tekintetben ragaszkodik, ezekkel ellenkező törvényeket el nem ismer. Az országgyűlés 1848. IV. törvénycikk alapján mielőbbi összehívását követeli. Az 1848. III. törvénycikk ellenére felállított kancelláriát, helytartótanácsot el nem ismeri és az azokban résztvevők felelősek tetteikért és tanácsaikért. Nem járul hozzá a megye semmiféle közadó és újonc állításhoz az országgyűlési megajánlásig. A megyében eddig törvényellenesen létező, mindennemű hivatalokat megszűntnek tekint. Követeli a 48-as sajtótörvény életbeléptetését. Törvénytelenül fennálló törvényszékek által, politikai okból fogságra ítéltek és még fogva levők feltétel és kivétel nélkül azonnal szabadlábra helyezendők. Mindazon országokban, melyekkel a Pragmatica Sanctio szerint össze vagyunk kötve, szabadelvű alkotmányok léptessenek életbe, a saját alkotmányunknak ez lesz a legnagyobb biztosítéka." E forradalmi követeléseket tartalmazó megyei felirat országosan is kiemelkedik azzal, hogy a sajtószabadságot és a szabadelvű alkotmányt a társországok számára is követelte. Nógrád megye radikális állásfoglalását világosan leszögezte az 1861-es Februári Pátensre adott válaszában is. Március 12-én a megye bizottmánya a következő határozatot hozta: „Amíg az 1848-as törvények életbe léptetve nincsenek, független felelős magyar minisztérium, az országgyűlés Budáról Pestre átvive nincs, az ország területi integritása helyreállítva nincs, királyi hitlevél tárgyalásaiba semmiféle törvényhozásba nem bocsátkozhat az országgyűlés." Repeczky Ferenc ugyanezen az ülésen az Októberi Diplomával és a Februári Pátenssel kapcsolatban a következőket nyilatkozta a megye nevében: „Sem az alakját, sem tartalmát tekintve törvényesnek és törvényszerűen kötelezőnek el nem ismeri, el nem fogadja. Ezért helyenvalónak látja a megye kijelenteni, hogy legyenek azok országgyűlési képviselők, mágnások, országnagyok, megyei tisztviselők, vagy bárkik, egyszóval mindnyájukat, kik akár a magyar országgyűlésnek eddigi törvényhozói közül úgy mint az adó és katonaállítás kérdésében is megajánlani kívánnák, akár netalán a birodalmi tanács megalkotásában, mint választók, vagy választottak bármilyen formában is résztvennének, közreműködnének, megjelennének, mint őshazájuk közjogi törvényeinek megsértőit, honárulóknak tekintik." E történelmi jelentőségű nyilatkozat után állt fel Madách Imre és a következő kiegészítő nyilatkozatot tette: „Nehogy valaki azt mondhassa, hogy a következendő határozat a többséget megfélemlítő kisebbség műve volt, nyissuk meg termünk aj tájait és mindazokat, kik a határozatért a felelősséget elvállalni nem akarják, távozásra szólítsuk fel. Akik pedig a határozat hozatalába befolyni óhajtanak azt aláírásukkal szentesítsék." Madách ezzel elejét vette azon rágalmaknak, mellyel a bécsi udvar a forradalom és szabadságharc idején Kossuthot és a forradalmi pártot illette, amikor is következetesen kisebbségnek nevezte azt. E drámai nyilatkozat után a tanácsterem ajtóit kinyitották,